Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás
244 Vitéz Szabó Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. ellen, nem jelent önimádatot és megvetését, mindannak, ami a nemzeten kívül van, nem jelent gőgöt, pöffeszkedést, más nemzetek elnyomására irányuló szándékot, nem jelent elzárkózást szellemi vagy anyagi téren a kívülállóktól. Röviden : jelent minden olyan érzületet és akaratot, amely a nemzet erőinek, erényeinek, értékeinek minél teljesebb kifejtésére irányul, de nem jelent semmilyen gyűlölködő érzést más népekkel szemben. E helyett inkább jelenthet más, különösen szomszéd népekkel való barátságos légkör kifejlődését, amely a fennálló ellentétek barátságos úton való kiegyenlítésére vezethet, és megmentheti a nemzeteket a háborúval vagy ellenségeskedéssel járó károktól és katasztrófáktól. Hogy a gyűlölet helyett ez az egymást megbecsülő barátságos légkör fejlődjék ki, kell a nemzet fiait krisztusi alázatra, önzetlenségre, felebaráti szeretetre, áldozatkészségre, élő istenhitre, egy szóval : vallásosságra nevelni. Megtanítani arra, hogy mit jelent nekünk Krisztus és a keresztyénség, és mindazokra a törekvésekre, amelyeket az egyház, az utolsó 400 évben a keresztyén egyházak, legalább is jobb fiaiban és vezetőiben képviselt. Hogy az emberek fiaiban a kevélység és gőg, másrészről az irigység helyét az áldozatkész testvéri szeretet foglalja el. Ma divat lemosolyogni a krisztusi igéket, sőt hallottuk a keresztyénséget a „gyávák vallásának“ nevezni. Mindez nem lett volna lehetséges, ha a 2000 éves krisztusi tanokat iskolában, társadalomban határozottabban képviseltük volna, és ha a keresztyénség történetével ebből a szempontból alaposabban foglalkoztunk volna. Ma, amikor a keresztyénség haldoklásáról beszélnek és a krisztusi tanok túlhaladott voltáról, ideje szerbe-számba szedni, mit jelent a keresztyénség nekünk magyaroknak, s mindazoknak a népeknek, akik itt Európában sorstársaink. Erre szolgál elsősorban a 2000 éves keresztyénség tanainak, vezetőinek, alkotásainak, egész történetének minél behatóbb tanulmányozása. Egész művelődésünk át, meg át van szőve azokkal a szálakkal, amelyek a többezeréves európai kultúrközösségből származnak. Tagjai vagyunk ennek a nagy közösségnek, amely — a legújabb időkig — egységes volt szellemének gyökereiben, intézményeinek közös eredetében, politikai, gazdasági, törvénykezési rendszerének kialakulásában, és közös volt eszményeiben. Ha még gazdaságilag és politikailag nem is, de lelkileg és szellemileg a legújabb időkig egyek voltak Európa népei és államai, vagy legalább is közeli rokonok. Szent István óta a középkori Civitas Christiana tagja a magyar nemzet. Szerzetesség, lovagság, hűbériség, renaissance, reformáció, katolikus visszahatás, abszolutizmus, felvilágosodás és liberalizmus európai mozgalmak, román stílus, gótika, renaissance, barokk ; klasszicizmus, romanticizmus, realizmus európai képzőművészeti és szép- irodalmi irányok, de mind végigrezdültek hazánkon is. Ezek ismerete nélkül felületes volna magyar történelmi tudásunk. Résztvettünk a keresztesháborúkban, és századokon át tartottuk hátunkat az Európát ostromló ellenségnek. A közös európai kultúra nekünk is
