Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás
Vitéz Szabó Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. 241 mérvű megléteiére és mintegy készenlétbe helyezésére szükség lehet. Amikor a nemzet minden egyes fiának mindig mindenre készen kell lenni. Erre az erkölcsi magaslatra az eddiginél komolyabb és intenzívebb nevelői munkával lehet eljuttatni már kora gyermekségüktől fogva a nemzet fiait. Komolyabb, élményesítőbb vallási és nemzeti irányú neveléssel. Ha pedig némi módosítással úgy fogadjuk el a szókrateszi tételt, hogy a komoly és erkölcsi maggal bíró tudás is erényes életre nevel, akkor a vallási és erkölcsi neveléssel az erényre fogékonnyá tett léleknek olyan belső szellemi tartalmat kell adni, amely lehetőleg kizár minden — sokszor ideális lelkülettel — szellemi vagy politikai tévutakon való botorkálást. Másrészről olyan eszményekkel kell az életbe kibocsátani őket, amelyek a nemzet minden egyes fia előtt szentek, és amelyekért való küzdelemben a nemzet egyszerű fiai szükség esetén hősökké váljanak. Itt érkezünk el a magyar tanító és tanár — mint alább látni fogjuk — elsősorban a történelemtanár feladataihoz és nehéz időkben való felelősségéhez. Itt csupán a magyar tanár feladatairól szólok, mint akinek hivatásához tartozik a szellemi tekintetben irányadó középosztály nevelése, és szólok először azokról a kultúr javakról, másodszor azokról az eszményekről, amelyek felett való őrködésünk ma nemzetünk sorsával összefüggő elsőrendű feladatunk. 6. Szellemi kultúra-történelmi kultúra. Széchenyi István gr. már több mint egy évszázaddal ezelőtt a kiművelt emberfőben találta meg gazdasági életünk átalakítása mellett azt a legfőbb orvosságot, amely a beteg nemzet erőre kapásához szükséges. Az általános művelődés kívánatos és szükséges voltát még ma is sokan kétségbevonják. Szerencsére ilyenek már mindig ritkábban jelentkeznek. Lehet-e ma is mást felelni ezeknek, mint ahogy Széchenyi felelt 100 évvel ezelőtt. Lehet-e mást mondanunk, mint azt, hogy minden körülmények között való hűséget és áldozatkészséget csak a nemzet öntudatos fiaitól várhatunk. Olyanoktól, akik tisztában vannak nemzetük célkitűzésével, nemzeti műveltségük értékével és azzal a szereppel, amelyet nemzetük a népek sokaságában betölt, akik tisztában vannak azzal is, hogy a nemzet életének minden idegen hatalomtól való befolyásolása merénylet a nemzet évszázados lelke ellen, és akik tudják azt, hogy az ilyen törekvések ellen minden erejükkel küzdeni kell. Az ilyennek világos fogalmai vannak mindarról, ami a nemzet életében érték, van ítélőképességük, és meg tudják különböztetni a ritka igaz prófétát a ma oly annyira elburjánzott hamistól. Az ilyen embernek és csak az ilyen embernek vannak eszményei, amelyekhez élete feláldozása árán is rakaszkodik, mert ez eszmények nélkül nem tartja többé életnek az életet. A veszély óráiban biztosan csak az ilyenekre számíthatunk. A mai világnak szellemileg egészségesebb irányban való átalakulására, elsősorban történelmi tudatra van szüksége. „Nem mintha az élet válságainak új alakulására pozitív megoldásokat sugallna — az élet mindig más, mint volt —, hanem mert megakadályozza,
