Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás
240 Vitéz Szabó Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. hetett. Ez a Szellem volt az, amely kis népek erejét 2—3, sőt néha 10-szeresre fokozta és 2—3, sőt 10-szerte nagyobb hadseregek ellen bámulatos győzelmekre vezette. Szellem : a szó tágkörű fogalmat takar. Itt azt az értelmét kell körülírni, amely a nemzet hősi küzdelmeiben csodálatos Erővé tud átalakulni. Legegyszerűbb, ha megvizsgáljuk az említett hősi küzdelmek indítóokait. A felsorolt népek állami függetlenségben, személyes szabadságban és anyagi jólétben éltek. Vagy ha nem, éppen ezekkel a harcokkal remélték azt kivívni. Otthonukat, családjukat védték elnyomásra készülő hatalmakkal szemben. Közös eszményeik, őseik példája, egymás és földjük szeretete hevítette őket, az a nemes érzés, amit hazaszeretetnek nevezünk, s amely szót — ellentétben a politikai propaganda-szónoklat használatával — csak ritkán volna szabad ajkainkra venni. Ha az említett példákat megvizsgáljuk, úgy találjuk, hogy az a hazaszeretet, amely nem az ajkakat díszítő frázisvirág, hanem nagy tettekre és áldozatra lelkesítő hatóerő, lényegében két eredő komponense : a múlt és jövő sorsközösségén alapuló hevület, továbbá magas szellemi és lelki műveltség. Célkitűzései : anyagi jólét, politikai és szellemi függetlenség. Ha napjaink küzdelmeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az ígéret földje ma is a nagyobb anyagi jólét, a több szabadság. (Németország küzdelme a bekerítés ellen, Olaszország „a Földközi-tenger foglya“, Anglia az angolszász népek szabadságáért küzd stb.) De ha az indítóokokat vizsgáljuk, amelyek mindkét felet oly kitartóvá és elszánttá teszik a küzdelemben, úgy ezt mégis csak a Léleknek egy magasfeszültségű állapotában találjuk meg. Bizonyos ugyanis, hogy az anyagi jólét és a szellemi szabadság olyan szükséglete volt mindig az embernek a kultúra bizonyos fokán, amelynek megtartása vagy megszel zése nagy áldozatokra késztette őt. Ezt mindenkoron tudták az okos államvezetők. Ezért törekedtek mindig az állam polgárainak anyagi jólétére. Tudták azt, hogy a szellem szabad szárnyalása mellett virágzik csak teljes erőből a szellemi kultúra, és hogy a szabad véleménynyilvánítás mellett fejlődik ki a vezetők és a polgárok, valamint polgártárs és polgártárs között az a bizalomteljes légkör, amely mindig legbiztosabb jele volt az államépület szilárdságának. Azonban lehetnek időszakok, amikor csökkent anyagi ellátás és csökkent szellemi szabadság mellett is szükség van az állampolgárok rendesnél jóval nagyobb- fokú áldozatára a közösség, vagy egy magasabb eszme érdekében. Ekkor tűnik ki, hogy végső fokon és minden körülmények között hatóerőként a léleknek egy magasabb szellemi műveltséggel párosult kultúrfoka számít csak. Ez képesít egyedül az anyagi áldozatok minden zúgolódás nélküli önkéntes vállalására és az egyéni szabadságnak a köz érdekében való olyan önkéntes korlátozására, amely éppen önkéntessége miatt már nem is nevezhető szabadságkorlátozásnak. Kétségtelen, hogy a mostani idők azok, jobban, mint bármelyik előző történelmi kor, amikor a lelki és szellemi erő ilyen hatványozott
