Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Dr. Körmöczi László: A középiskolai nevelés és az ifjúság irodalmi olvasmányai az iskolán kívül
232 Dr. Körmöczi L. : A középisk. név. és az ifj. írod. olvasm. az isk. kívül. kotyvalékkal, hogy aztán hálás legyen Shakespeare, Arany, Tamási Áron tiszta poharáért, amellyel elveszik az undor ízét ajkáról. Nincs jobb eszköz a jó zene tanításában sem a rossz zenénél, ha nevetségessé tudja tenni a tanár üres, ügyefogyott lármáját. Milyen könyv kerüljön az ifjúság kezébe, mikor és milyen úton ? Műveltségünk csak magyar lehet. Lelkialkatunk miatt is, de azért is, mert öntudatunk erejét meg kell védenünk a germán és szláv határon. Ma azonban ezrével kerülnek ki érettségizett diákok a középiskolákból a nélkül, hogy ismernék az összehasonlítás mértékét, a kor európai színvonalát. Műveltségük lokálpatriotizmus, öntudatuk a tudatlan ember ostoba elbizakodottsága. Pedig ismervén egy-egy nagy írónk külföldi kortársait, csak még jobban becsülhetnék magukra hagyott géniuszainkat, remekműveikért vívott küzdelmeiket. S ha az összehasonlítás néha a külföld előnyére ütött ki, az példa és ösztönzés volt, mint Kazinczy munkássága mutatja. A magyar irodalom akkor volt a legvirágzóbb, amikor bátorsága volt felfigyelni az Ady-szövegezte figyelmeztetésre : ,,Diák, a földön Dante is élt!“ Minél több oldalról, minél több színben és formában, de mindig az okos, ízléssel és lelkiismerettel megírt, magasabbrendü irodalomból gyűjti az élményeit, annál közelebb jut az ifjúság az élet, a világ összefüggéseinek tökéletesebb meglátásához és helyesebb éitelmezéséhez. Ha az eddigiek alapján össze kellene állítani valamelyik, mondjuk az angol irodalomból az ifjúság számára a nekivaló és hozzáférhetővé teendő művek jegyzékét, először is törölni kellene felette a „kötelező olvasmányok“ elnevezést. Azért, hogy el ne riadjon az ifjúság a könyvtől. Legyen sok más iskolai dolog kötelező rá, de azt, hogy tanulmányain felül otthon mit olvasson, azt elég ajánlani neki. Ha a könyv szórakozás, akkor az is igaz, hogy parancsra szórakozni nem lehet, ha még olyan fontosnak tartja is a nevelő, hogy nemesen szórakozzék a növendéke. A könyvolvasás azonban, tudjuk, több is, mint szórakozás : önnevelés. Nem az a módja, hogy tűzzel-vassal kötelezővé tesszük, hanem ennél sokkal nehezebb, tervszerűbb, alaposabb előkészítéssel, módszeres munkával erre az útra vezetjük már messziről az ifjúságot. Hogy maga induljon meg, azt érezze, hogy magától indult meg ebbe az irányba, azért rakja az iskola a jó könyveket az osztályokba, a tanulók kezeügyébe. Turkáljon a könyv- szekrényben. Mint a Családi Körben az apa, nem nyomta gyerekei kezébe a nyulacskát, hanem felakasztotta tarisznyáját a szögre és várta, hogy kutasson benne az apró nép madárlátta kenyér után. így még nagyobb a boldogság, ha többet talál benne, mint amennyit várt. A tanulók rendelkezésére álló könyveket fejlődésük fokához, életkoruk mindenkori érdeklődésének irányához éppenúgy hozzá kell hangolni, mint a tanulmányi követelményekhez. Olvasni kell
