Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Dr. Körmöczi László: A középiskolai nevelés és az ifjúság irodalmi olvasmányai az iskolán kívül
(]r. Körmöczi L. : A kozépisk. név. és az ijj. írod. olvasm. az isk. kívül. 231 az Arrowsmith művekben? Először is, hogy nem az élet egy tetszőleges részletét adják kedvük szerint anekdotikus kivonatban, nem is mindenestül úgy, ahogy az író emlékében él, hanem a való életen túl, a való élet felett a lehetséges, de elérhetetlen eszményt teremtik meg, ahogy az élet még sohasem mutatkozott, de amilyennek az életnek lennie kellene, amilyen az élet belső elve, mai életünk egyetemes értelme. Így fejtette meg Tolsztoj a Háború és Békében a Napoleon— Kutozov-problémát, Oroszország történelmének, az orosz nép lelkének a nagy talányát. Örök modellt teremtett. A háttér nem díszlet, a dialógusok nem önmagukért vannak, még csak nem is merülnek ki abban, hogy milyen jellemzők, hanem Arany dialógusaihoz hasonlóan az örök magyar mondatok itt, az örök orosz mondatok ott : a nép önismeretét adják. Az igazi regénv ezért nem a cselekményre helyezi a főhangsúlyt, benne a cselekmény, a történet néha nagyon kevés, s csupán arra szolgál, hogy mint erős zsinórra, felfűzhesse rá a lényeges dolgokat: váza az alakok lélekanalízisének, a plasztikus stílusnak, a világnézeti, korszemléleti elgondolásoknak. S ami éppen történik, az az alakok lélektani törvényei szerint következetesen s nem az író önkénye folytán történik. A rossz regényben az író megállapításait követjük, az író akkor is az előtérben áll és beszél, amikor még olyan jól rejtőzik is személyei mögött. A jó regényben egy zárt világba merülünk el, belülről nézzük, érezzük az atmoszféráját, az életritmusát, hozzászokunk, akklimatizálódunk a légköréhez. Amikor vége a könyvnek, azt érezzük, hogy magunkra maradtunk, a kedvünkre való kör és világ bezárult előttünk. Emlékezzünk csak vissza, a Monte Christo után pl. mindenki visszakívánkozott a könyv világába és a folytatásokban már nem érezte otthonosan magát. Bármilyen érdekes volt a Világ Ura, szórakoztatott, de nem volt művészi, alapos minden apróságában. Nem Dumas írta. Világot, korokat teremteni, hogy minden részlet lelkiismeretesen az igazságot szolgálja, nem lehet akkordban. A Varázshegy hét évig készült, a Thibault-család 1922-től 1939—40-ig. A mai tudományos elemző lélektan alapján új emberi lelkeket alkottak, lélektanuk teremtő lélektan, íróik keze alatt új lelki táj alakul ki, egy emberiségé, amely felé fejlődik a mai bonyolult, teljes értelmű, elit-ember. A közkeletű regény abban is tisztességtelen versenyt támaszt az igazi regénnyel szemben, hogy a cselekményre, az izgalomra, a meglepetésre tereli a figyelmet, tehát eltereli a lényegesről a lényegtelen dolgokra. Mégis ahogy a rossz verset nagyon jól fel lehetne használni az iskolában közös elemeztetéssel a jó vers megbecsljltetése céljából, a rossz regény hibái, hiányai, hamis hangjai a tanár keze alatt felhívhatják a tanulók figyelmét a jó regény tulajdonságaira. Az iskola mindig mesterművek szemelvényein tanítja a jót, a szépet, ezzel annyira hozzászoktatja a tanulót a kristálytiszta, klasszikus művészethez, hogy már nem is tudja becsülni különösképpen. El kell néha keseríteni a tanuló szájízét valami nem embernek való
