Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Dr. Körmöczi László: A középiskolai nevelés és az ifjúság irodalmi olvasmányai az iskolán kívül
Dr. Körmöczi L. : A középisk. név. és az ifj. írod. olvasm. az isk. kívül. 229 feladat elé állítják a példát kereső olvasót, jó, közepes és bűnöző típusokat ábrázolnak. A mesterdetektív vagy a bonviván az eszmény, a közepes a cselekményben a töltelék, a bandita vagy az intrikus az elriasztó rém. Sokan, amikor önmaguk eszményi alakját keresik az irodalomban, megállapodnak a legkéznélfekvőbb irodalmi típusoknál, következésképpen a legrosszabb, legértéktelenebb alkotásoknál. A versenyben nagy előnyük, hogy modernebb alakokat szerepeltetnek, mint Shakespeare Coriolanus-a, továbbá az, hogy Shakespeare, Arany, Stendhal hőseinek utánzásához nagyobb erkölcsi erőfeszítés és több értelem kell mint Poirot mester vagy a fiatal newyorki magánnyomozó, Jimmy Crosby utánzásához. A ponyva a leghétköznapibb és legfelületesebb tömegálmokat írja át regénynek, filmnek : a jóllétet, a társadalmi megbecsülést, a pénzügyi sikert, a könnyű szerelmet. A klasszikus irodalmi hősök bonyolult, nagyszerű jelleme és életcélja nem versenyezhet népszerűségben a tömegirodalommal. A klasszikus hősök álma rendkívüli, nehezen valósítható meg, ők maguk a paranoia olyan magasabbrendű megnyilvánulását mutatják, amilyent csak alkotóik kongeniális intellektusa találhat ki. Paranoiás jelenség életükben az, hogy emberfeletti akarattal maradnak hűségesek szerelmükhöz érdek nélkül, és mégis dicsőséggel övezve büszkén küzdenek hazájuk szabadságáért, a gonosza pedig utólérhetetlenül rosszindulatú és utánozhatatlanul leleményes a bosszúállásban. A paranoia alatt nem a régi elmekórtan értelmezése szerint való elmebaj értendő korántsem, hanem minden olyan hétköznapi szemmel túlzottnak látszó, hősi törekvés, amely genialitása folytán tényleg már az őrültséggel határos, mint pl. Hamlet kérlelhetetlen igazságérzete. Ez az egyszerű, a mindennapi kenyérért küzdő, nyugodt polgár mértékével nem mérhető hősi erőfeszítés. A paranoiának igen becses és esztétikailag értékes eredménye Ady költészete, Szabó Dezső nagyvonalú újszerűsége, sőt még Petőfi verse is : „Anyám, az álmok nem hazudnak...“, Széchenyi emberfeletti küzdelmei és vívódásai. Beteges formái a nagyzás, az alaptalan és túlzott önbecsülés mániákus kórtani esetei. Az irodalmi példa tehát az ember bovarisztikus hajlandóságánál fogva a jellemformálás hatalmas eszköze. Ezért a propaganda rejtett eszköze is lehet olyan korban például, mint a mai, amikor az átlagembernek eszményített alakban mutatja meg sajátmagát, ahogy nagv adag önzetlenség és még több hajlam a könnyű behódolásra jellemzik. Ennél a két tulajdonságnál fogva aztán csak a környező rendszer jellegén múlik, hogy jóba vagy rosszba ugratja-e be az olvasóját az irodalomba álcázott propaganda. Mivel a lélektanban is megvan a gazdaságosság törvénye : minél kevesebb befektetéssel minél nagyobb hasznot elérni, azaz minél kevesebb erőfeszítéssel minél intenzívebb szórakozásra szert tenni, a rövid, olcsó, népszerű stílusban megírt izgalmas, vagy az olvasó hiúságát kielégítő ál-komoly művek — ez utóbbiak tehetséges, de egyszersmind üzleti szellemmel megáldott termékeny írók nagy mű-