Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 9. szám - Csanády Sándor: Szoborfaragók

Csanádi/ Sándor : Szoborfaragók.

217

Szoborfaragók.

— Széchenyi István születésének 150. évfordulójára. —

Széchenyi idejében minden bajt Mohácsra vittek vissza, az 1914-ben megindult világháború első szakasza után minden nyomorúságunk okát Trianonban kerestük. Minden bizonnyal sok, tömérdek megpróbáltatást zúdított Mohács a magyar nemzetre, és igen sok fájdalmas keserűségnek találjuk meg a forrását Trianonban. De pusztulásunk, széthullásunk minden okát sem az egyik, sem a másik esetben nem lehet, és nem szabad pusztán külső körülményekre, rajtunk kívül fekvő tényezőkre vezetni vissza.

A magyar nemzet tragédiáinak megrendítő magyarázatát sokszor megtaláljuk abban a szimbolikus cselekedetben, amikor Széchenyi könyvét, a Hitelt, a magyar nemzet örök tükrét elégették több helyen, semhogy beletekintettek volna, semhogy a magyar nemzet arcát abban megvizsgálták volna.

Ma nem dobjuk máglyára a Hitelt, hanem íróját a magyar nemzet nagy halottai közé sorozzuk, könyvét pedig megtesszük iskolai olvasmánynak, azaz átadjuk a személyt is, a tanítását is a „mult“-nak.

Széchenyi könyvének sok vonatkozása, politikai és társadalmi szemlélete, bírálata és tanácsa ma is időszerű, amelyeknek iskolában való tárgyalása azonban kényes természetű, mert a tanár könnyen átsiklik a jelen állapotok kritikájára, ami pedig az iskolában semmi körülmények között meg nem engedhető dolog. Tehát nem marad más hátra, minthogy tárgyaljuk a Hitelt, mint az irodalomtörténet egy fejezetét, mint a múltat.

Iskolán kívül meg az a módszerünk és az a törekvésünk, hogy szételemezzük, forgácsokra morzsoljuk szét Széchenyi írásait. Gondolatait jelszókká silányítjuk, egész életművét és nemzetépítő programmját az abszolút eszmék magasságába emeljük. Dicsérjük, felmagasztaljuk Széchenyit, de ebben a hangos buzgalomban több a demonstratív jelleg, mint az élő Széchenyivel való találkozás vágya. Az élő Széchenyitől félünk, mert nagy számadása van velünk, pedig minden becsületes magyar embernek találkoznia kell az élő Széchenyivel, mert a legvégső mondanivalójában nem ostorozni, nem fajunkból kiábrándítani akar bennünket, hanem faji tulajdonságainkról felvilágosítani, hibáink levetkőzésének szükségéről meggyőzni, s végül jobb emberré, hívebb magyarrá tenni.