Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Vetéssy Géza: Egységes osztályszellem és életközösség kialakítása az osztályban
210 Dr. Vetéssy Géza : Egységes osztály szellem kialakítása. nünk, hogy a kultúrember ösztönei elvesztették éles kontúrjaikat» és azok másképpen működnek, mint a természetes ember ösztönei. Azonban az ösztönöknek az egész sora még ma is közösségképző. Ide tartozik elsősorban a társas szellem ösztöne, mely kényszeríti az embert, hogy a saját maga akaratát sokszor alávesse egy társaság akaratának, s hogy így egyéni érzelmei felett uralkodjék. A társas szellem, mint belső kényszer arra készteti az embert, hogy szociális életet éljen, a mások élete felé forduljon és együtt érezzen velük. Az összetartó belső erők közé tartozik az ösztönön kívül az osztály tagjainak közös vagy hasonló tudása, az ismeretekben való hasonló jártassága. A közös érzelmek: szeretet, gyűlölet, barátság,.ellenségeskedés, együttörülés, együttszenvedés, osztálybecsületérzés, vallásosság, lelkesedés. Minél erősebb mértékben vannak meg ezek a közös érzések egy osztályban, annál erősebb az összetartás az osztály egyes tagjai között. Az érzelmeken kívül közösek egy osztályban a kívánságok is : egyforma a szükséglete a segítésnek, egyformák a várakozások, remények a feladatokkal, szünetekkel és vizsgákkal kapcsolatban. Közösek a hajlamok a játékra, küzdelemre, kihágásokra, az igazmondásra, a hazugságra. Közös sok alkalommal az akaratuk, tervük pl. egy-egy ünnepély megrendezésére, vagy egyesületi választásokkal kapcsolatban. Szorosan összefügg az említett közös érzelmek belső ösztönével a minden gyermekben meglévő utánzás ösztöne. Az utánzás eredménye az, hogy lassanként az egész osztály viselkedése bizonyos tónusúvá válik. Ez a színezet adja meg az osztály sajátos jellegét, ami más osztálytól határozottan megkülönbözteti. Az utánzás ösztöne különösen súlyos feladat elé állítja a tanárt, akiben főleg a pubertás korában lévő gyermek eszményképet keres. Ezért kell a tanárnak kifogástalannak lennie nemcsak külső megjelenésében, hanem fokozottabb mértékben lelki tulajdonságai terén. A tanár egyénisége, minden szava, tette utánzásra méltó legyen a növendéksereg előtt. Éles kritikával őt figyeli minden szem, figyeli és önkéntelenül utánozza is! Az osztályban azonban nemcsak a tanárt utánozzák, hanem azokat az osztálytársakat is, akik közöttük akár testileg, akár lelkileg fejlettebbek, vagy valamilyen oknál fogva vezetőszerepre tettek szert. Mások pedig szerencsés természetükkel, ösztönös simulékonyságukkal önkéntelenül is hozzájárultak ehhez az egymáshoz való hasonulási folyamathoz és ezáltal a közös osztályélet kialakításához. Az utánzás ennek megfelelően lehet tehát tudatos, amikor az illető azért utánoz valakit, hogy hasonlítson ahhoz, de lehet öntudatlan is, amikor az illetőt befolyásolja a más cselekedete, noha nem is tud róla. Mind a kétféle utánzásnak az osztályban igen nagy szerepe van. Amit mi szokásnak, gyakorlatnak nevezünk, az nem más, mint utánzás. Ez működik jó és rossz értelemben az egész iskolaéletben. Legerősebben a gyermekkorban van kifejlődve, s csak az érettséggel csökken. Szokássá válik pl. néha a gyermekek között egy-egy