Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Vetéssy Géza: Egységes osztályszellem és életközösség kialakítása az osztályban
206 Dr. Vetéssy Géza: Egységes osztályszellem kialakítása. azzal magyarázhatjuk meg, hogy a XIX. század egyoldalúlag csak a humanitás ideáljainak hódolt, és elsősorban a harmonikus egyéni kiképzésre törekedett. A világháború szörnyű következményeivel azonban igazolta, hogy egy nép boldogsága nemcsak a gondos egyéni neveléstől függ, hanem ennek a nevelésnek szükségképpeni kiegészülést kell találnia a közösségképző nevelésben. Csak az a nevelés a helyes, mely egyformán foglalkozik az individuummal és a közösséggel. Alapjában kellett tehát megváltoztatni a nevelés rendszerét. Az ismeretközlő iskola helyébe a nevelő iskola lépett, mely az individuális képzés helyébe a közösség nevelésének kérdését állította. Az új magyar középiskolának is a vallásos alapon kialakított erkölcsi polgár a vezéreszménye. Csak az ilyen vallásos alapon nevelt erkölcsi személyiség képes megoldani az élet nagy feladatait. Csak az ilyen ember tudja megállani helyét, bárhova is dobja a sors, csak ez tud eligazodni a békés hétköznapok sima útjain, de ugyancsak ő megtalálja a kivezető utat a világfelfordulás útvesztőjéből is. Az ilyen erkölcsi személyiségnek, aki már a középiskolában megtanult önző, egyéni érdekein túl a közösség érdekeiért is dolgozni, irányadó érzelme a felelősségérzet. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a világháború utáni évek nagy pedagógiai „forrongásának“ kialakult új rendszerét, akkor rájövünk, hogy ennek a „modern“ pedagógiának egyik legfontosabb kérdése a szociális nevelés. A társadalmi célok érdekében folyó nevelés pedig szoros kapcsolatban van minden újjászületni akaró nemzet nevelésében a nemzeti célkitűzéssel. Ezért, ha ennek az új nevelési rendszernek két leglényegesebb vonását akarjuk feltüntetni, akkor korunk ideális nevelési irányának a nemzeti alapon történő szociális nevelést kell tartanunk. Dolgozatomban célom az iskolai osztálynak mint szociális hatótényezőnek a bemutatása. Meggyőződésem ugyanis, hogy az osztály, mint meglevő nevelési keret, közösségképző erejénél fogva felhasználható a nemzetnevelés szolgálatában. Mielőtt az osztály közösségképző erejének vizsgálatához kezdenénk, lássuk röviden az osztályok keletkezésének történetét. Minden tanítás először csak az egyesek tanítása volt. De minél erősebb lett a szellemi és gazdasági előrehaladás, annál felismerhetőbbé vált a tömeg iskolázásának a szükségessége. Az ókorban és a középkorban az iskolázás magánügy volt, az államhatalom csak később ismerte fel az állami iskoláztatás szükségességét. Az ókorban nem volt a mai értelemben vett osztály, azaz évi fokozatok szigorúan meghatározott tananyaggal. Ezt az állapotot a szakok szerint való tagozódás követte, s csak azután jött az egyes szakokban elért képességek szerint az osztályokra való tagozódás. E vázlatos történeti ismertetés után vizsgáljuk meg egy mai iskolai osztály keletkezését. Hogyan lesz a sok heterogén elemből, ahány gyermek, annyi egyéniségből álló, külső körülmények hatása alatt egymás mellé került tömegből egybekovácsolódott életközösség.
