Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Harsányi István: A gimnáziumi fegyelmezés célkitüzései és módszerei
Dr. Harsányi István : A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzése. 201 egyéni színezetű fegyelmi rendszert építettek ki növendékeik számára. Különösen érdekesen nyilatkozott meg ez a szabadság éppen régi református iskoláinkban, így pl. a sárospatakiban is. Most azonban, hogy országszerte helyet kér magának a középiskolai nevelésen belül a katonai nevelés is, ezzel olyan erőteljesen kiépített nevelési rendszer helyezkedett el a középiskolai nevelés testén belül, hogy azzal, akarva-nem akarva, mindnyájunknak feltétlenül számolnunk kell. Ezentúl a katonai nevelés ügye a középiskolában nem valami elhanyagolható tétel, hanem olyan mag, amelynek formáihoz kell igazítanunk a középiskolai fegyelmi rendszert is. Az egység parancsa ugyanis semmiképpen sem engedheti meg azt, hogy a katonai nevelés szellemével ellentétes fegyelmi rendszerre akár csak gondolnunk is lehetne. A katonai nevelés többé nem szorul a testnevelés másodlagos feladatai közé, hanem kell, hogy az egész fegyelmi rendszer gerince legyen, s ahol netalán bizonytalanságban volnánk, az ideális értelemben vett, magyar katonai erényekre épített katonás szellem parancsát kell irányadónak tekintenünk. Az a körülmény, hogy ez a katonai kiképzés a harmadik osztályban kezdődik, s attól kezdve végigkíséri a tanulót egész középiskolás pályafutásán, szerencsésen kapcsolódik bele abba a ténybe, amit már meg is állapítottunk, hogy 10—12 éves korig úgyszólván alig kívánhatunk autonóm fegyelmet. Egy 10—12 éves gyermek önfegyelme sohasem lehet olyan fokú, mintegy 17 évesé. A leventekiképzés kezdetén kell áttérnünk — fokozatosan — az autonóm fegyelem kiépítésére. Ami az első két osztályban még csak szoktató, annak itt már tudatosodó rendszerré kell lassacskán átalakulnia. Ami addig sokszor indokolatlan parancs volt, az ezentúl megértett rendelkezés a nagy rend érdekében. A középiskolai fegyelem katonai jellegűvé tételével kapcsolatban méltán felvetődhetik sokakban az a gondolat, hogy a katonai nevelés durvaságát nem volna szabad bevinnünk a középiskolába. Ezeknek nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a mai katonai nevelés ideálja ma már nagyon messze van a durvaságot hangsúlyozó, régi katonai neveléstől. Ma már az öntevékeny csatár kiképzése az ideál a legalsó fokon is. Eléggé bizonyítja ez a katonai ideál átlelkesítettségét, emberi, személyes értékekre számító voltát. Ma már, ha egyelőre nem ment is át ez a gyakorlatba teljesen, az értelmes, belső fegyelmezésettségi fokon álló katona kiképzése az ideál a magyar hadseregben. Nagyszerű tanulságokkal szolgál — éppen e tekintetben — a most folyó franciaországi átalakulás. Sok gondolatot keltő vezércikk jelent meg e tárgyról az „Üi Magyarság“ 1941. évi február 14-i számában „Forradalmian átalakul a francia iskola“ címen. A lelki nevelés elmélyítése mellett itt is az ifjúság fegyelmezett, katonás, erőteljes testi kiképzésére vetik most a fősúlyt. Leventekiképzésünk terén vannak még bizonyos fogyatkozások, ezt nem lehet, de nem is kell elhallgatnunk. Az új és új rendelkezések útvesztőiben igen nehéz az eligazodás. A sok áttérés megzavarja az egyetlen, a feltétlenül kialakítandó rendszer felépítését. De inkább
