Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Harsányi István: A gimnáziumi fegyelmezés célkitüzései és módszerei
200 Dr. Harsúnyi István : A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzése. hogy ugyanannak a fegyelmezésre hivatott közösségnek a tagjai egymásnak és önmaguknak ellentmondó, egymásét lerontó intézkedésekkel tegyék lehetetlenné a fegyelmezés munkáját. Ha az egyik tanár — okkal vagy ok nélkül — lekicsinylőén nyilatkozik a másik fegyelmezéséről: felborulhat minden értékes fegyelmezési lehetőség. A fegyelmezési rendszert közösen kell kidolgozni, s ahhoz mindenkinek feltétel nélkül kell alkalmazkodnia. Az egységes fegyelmezés igénye nem engedheti meg a kivételezést. Sem születés, sem társadalmi állás, sem internátusi elhelyezés stb. miatt nem élvezhet a fegyelmezés terén a korhatáron belül őt megillető szabadságon túl egyetlen diák sem semmiféle kivételt. A diákság ezerszemű ítélőbíró, állandóan összehasonlít és következtet. Igen nagy bajt jelent, ha repedéseket vesz észre a rendszerben! Nem érzi a törvény, a rendszer általános voltát és természetszerűen igyekszik magát a kivételezésre „jogosultak“ csoportjába felvétetni. Amennyire fontos az, hogy a középiskola szinte korlátlan lehetőségeket nyújtson az egyén szellemi értékeinek, személyi értékeinek, hajlamainak minél teljesebb kibontakoztatására, „a fegyelem és rendtartás dolgában — mondja Salamon Ferenc —, annál kérlelhetetlenebbnek kell lenni. Ott minden legkisebb concessio és engedékenység hiba. Az iskolában kell megtanulni azon, a tudománynál is becsesebb polgári erényt, hogy a törvénynek mindenki föltétlenül engedelmeskedni tartozik“. Mai felfogásunkkal kissé ellentétesen, de jellemzően folytatja tovább : „Az iskolában a tudományokat legszebb oldalaikról kell láttatnunk ; de a rendetlenségi hajlamok irányában a bünhödést telhetőleg mogorva oldaláról kell fölmutatnunk.“ Mai törekvésünk az, hogy az engedelmesség, az alkalmazkodás előnyeit láttassuk meg, s bizonyítsuk be azt, hogy csakis egyéni szabadságunk bizonyos hányadának feláldozásával élhetünk igazán emberi, szabad életet. Lényegileg azonban egyet kell értenünk Salamonnal: a fegyelem és rend tekintetében elengedhetetlen a következetesség. Még van egy fontos általános követelmény : az iskolában a tanuló környezetének minden élő lénye és élettelen darabfa sugározza magából, mintegy némán is követelje, sugalmazza a rendet, a fegyelmet. Piszkos, rendetlen, esztétikaellenes környezetben nem kívánhatunk fegyelmet sem, mert hiszen az ilyen környezet föltétlenül a fegyelmezetlenségre, a rendetlenségre lázit. Ezek az értékek az emberi lélek mélyén annyira összefonódottan élnek, hogy szétválasztásuk egyenesen képtelenség. Ha most már azt kérdezzük, hogy milyen legyen a formája a középiskolai fegyelemnek, milyenek legyenek azok a kívülről is látható, szembetűnő vonások, amelyek messziről is utalnak az iskolában uralkodó fegyelmi rendszerre, két esztendő óta, mióta törvény biztosítja a középiskolás ifjak katonai előképzését a leventeintézmény keretein belül, csak egy lehet a válaszunk: Katonás. Addig, amíg a leventefoglalkoztatás nem lépte át a középiskolák küszöbét, egyes iskolák megengedhették maguknak azt a fényűzést, hogy a középiskolai rendtartás határozmányainak keretein belül
