Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Harsányi István: A gimnáziumi fegyelmezés célkitüzései és módszerei
Dr. Harsúnyi István : A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzése. 199 meg kell elégednünk a külső fegyelemmel, ezeknek a tételeknek teljes megértésére nem számíthatunk. A nevelők feladata az, hogy példaadásukkal, tekintélyükkel, szeretetükkel minél kevesebb lázadozásra okot adva igyekezzenek irányítva, parancsolva belenőtetni a gyermekeket a fegyelembe. Ez azonban csak úgy lehetséges, különösen a meglehetősen individuális hajlamú magyar ifjúsággal kapcsolatban, ha a fegyelmezettségnek, a rendhez alkalmazkodás érdemességét felismerhetik a neveltek. Az egészséges társadalom, legyen az nemzeti társadalom, iskolában együttélők társadalma, egyesület, osztály — berendezkedése feltétlenül olyan legyen, hogy ott ne csak a bűn, a vétek kapja meg a maga büntetését, hanem a fegyelmezettségnek, a rendhez alkalmazkodásnak is meglegyenek a maguk értékes gyümölcsei. Az aszkézis puszta ideáljáért egyetlen ifjútól sem várhatunk jogosan önmegtagadó, alkalmazkodó, saját igényeit jeláldozó fegyelmet. * Ezek után térjünk át az iskolai, közelebbről a középiskolai fegyelem gyakorlati megvalósításának tárgyalására. Mindenekelőtt nélkülözhetetlen feltétel, hogy az iskola fegyelmi rendje egységes legyen, bizonyos állandóság áradjon szét benne. Feltétlenül szükséges, hogy a diák felismerhetően egységes fegyelmezési rendszert lásson maga körül. Olyat, amely lényeges mozzanataiban mindenkire egyformán kötelező, amiből nincs kibúvó, ami jogos, mert a közösség és a fegyelmezésben részesülők érdekeit mozdítja elő ; feladataiknak, emberi, társadalmi kötelességeiknek elvégzését, haladásukat teszi lehetővé és könnyebbé. Látnia kell a diáknak, hogy akkor jár biztosan, ha a fegyelmi rendszer kijelölt útait rója, hogy híd ez a fegyelem, amely szakadékos pontokat köt össze, biztos talaj, amelyen megnyugtató járni-kelni. Nem börtönt épít a fegyelmezés rendszere a diák köré, hanem megteremti az igazi, értékes szabadság, az önkifejtés lehetőségeit. Mihelyt rést üt valami a fegyelmi rendszer egységén, a látszólagos szabadság lehetőségének megjelenésére olyan nagy lesz a fegyelem elől menekülés vágya és lendülete, hogy a diák a legkisebb rést is menekülésre fogja felhasználni. A fegyelmezés lényeges kelléke tehát az egység. Éppen ezért az iskolai fegyelem nem lehet nevelői egyénekhez kötött, azoktól függő, esetleges. A fegyelmezés ne egyénekből, hanem a közösségből induljon ki, ne változzék egyénenként önálló, elszigetelt jelenségként, ho.nem mindig a közösségből, közösségek összehangoltan gondolkozó tagjaiból. Más szóval : egységes világnézetű közösségből. Nem arra gondolok itt, hogy az illető közösség minden tagja nyomasztóan egyforma, kétségbe- ejtően színtelen kaptafaember legyen, hanem csupán arra, hogy az átfogó és alapvető emberi, társadalmi értékek tekintetében meglegyen közöttük az összhang. Apró eltérések, akár nagyobb egyéni különbségek lehetnek, sőt legyenek is közöttük — a neveléshez kiforrott személyiségek kellenek —, de minden nagy dologban, ott, ahol az egység elengedhetetlen, tudjanak közös megegyezésre, ép és következetes határozatokra jutni. így ne történjék meg pl. az,
