Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Harsányi István: A gimnáziumi fegyelmezés célkitüzései és módszerei
Dr. Harsányi István : A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzése. 197 nem nevelői érték. A nevelők (szülők, tanárok stb.) csakis valami rend, magasabb törvény képviselőiként érhetik el neveltjeikben az önként vállalt, sokkal inkább erőnek, mint nyűgnek érzett jegyeimet. Az ember eleinte nevelőinek engedelmeskedik, azután pedig a rendnek (Eltern— Gottheit). Jaj a nevelésnek, ha a fegyelmezés mögül nem bontakozik ki felismerhetően, félreismerhetetlenül, elismerten ez a rend. Eddigi eredményeinkből ragadjuk ki a következőket: l. A fegyelmet nem hozzuk magunkkal, fokozatosan kell azt elsajátítanunk. 2. Az igazi, értékes fegyelemhez szükséges a mögötte rejlő rend felismerése és elfogadása. Ha ez igaz, akkor a növekvő, kibontakozó ember fegyelme fejlődésének különböző szakaszaiban természetszerűleg más és más. Teljesen különböző a gyermek fegyelmezettsége 2 éves, 6 éves, 10, 15, 18, 24 éves korában. Ugyancsak egészen más a primitív műveletlenségben, s a kultúra legmagasabb csúcsain járó ember fegyelmezettsége. A nevelő tehát nem alkothat meg magának egy fegyelmi formát, amely minden életkorral kapcsolatban ugyanazt igényli. A fejlődő ember fegyelmezettsége, alkalmazkodása a még fel nem ismert, sejtett vagy teljesen megértett rendhez sok jokozaton megy keresztül. A csecsemőkorból kinövő kisgyermek még nem ismeri, nem ismerheti a bonyolult élet mögött rejlő és ható rendet. Szellemi fejlettsége nincs azon a fokon, ahonnan beláthatná a szükségességeket, a törvényeket. A rend azonban tárgyakon, fájdalmakon, eleséseken, kudarcokon, s nem utolsó sorban az őt körülvevő embereken : szülőkön, nevelőkön, tanítókon, tanárokon keresztül egyre küldi hozzá a maga üzeneteit. Amely üzenetet félreismerhetetlenül megért, annak alá is veti magát (nem nyomja ujját a tüzes kályhához, nem ugrik bele a folyóvízbe, nem eszi a forrónak érzett levest, elsajátítja a sportok stílusait stb.). Az üzeneteket, a parancsokat azonban nem egyforma könnyen érti meg, nem egyforma könnyen fogadja el azok parancsait. A gyermek azonban természeténél fogva empirikus lény! Éppen ezért nevelhető is oly nagy mértékben. A rend megértése s így a rend szellemében történő önkéntes cselekvés, nem fejlődik párhuzamosan az élethez, az önkifejtéshez szükséges cselekvésekkel. Csaknem minden területen hamarabb kell cselekednie az embernek, mintsemhogv komolyan értené a cselekedtető rend törvényszerűségeit. Más szóval : az ember nem születik fegyelmezettséggel, s olyan rövid idő alatt nem is sajátíthatja el annak legértékesebb fokát, mint amilyen gyorsan szüksége van rá. Ezért a kialakulás első fokául kénytelenek vagyunk megelégedni a csak részben megértett s így részben rákényszerített, kívülről irányított fegyelemmel. Ezt a fegyelmet nevezzük heteronom, másodlagos vagy külső fegyelemnek. Van valami e másodlagos, külső fegyelemben az idomítottságból, íiz értelmetlen cselekvés beidegzéséből. Ezzel a fegyelmezettségi fokkal semmiképpen sem elégedhetünk meg a kifejlett embernél, de azt is be kell látnunk, hogy ennél többet bizonyos korig — 10—12 év — nem
