Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 8. szám - Dr. Harsányi István: A gimnáziumi fegyelmezés célkitüzései és módszerei
Dr. Harsúruji István : A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzése. A gimnáziumi fegyelmezés célkitűzései és módszerei. Sokat beszélünk a fegyelemről. Lényegét azonban annál ritkábban kutatjuk. Pedig mennyi gyakorlati kérdést tenne könnyen megoldhatóvá egy kis elméleti megalapozás! A fegyelem—a maga átnemesített lényegében — emberhez kötött készség, szerzemény. Az égitestek mozgása nem valami akaratot, tehát szellemiséget feltételező fegyelem, hanem valami rajtuk kívül álló erő kényszerének hatása alatt olyan, amilyen. A hangyák és méhek életmódja nem fegyelmezett életmód, hanem ösztönéletmód. Életmagnetizmus, ahogy azt Klages nevezi. Másképpen cselekvéshez nincs is készségük. A vadászkutya, a cirkuszi ló magatartása még nem fegyelmezettség, hanem idomítottság. Igaz, hogy ennek magasabb foka olykor szinte összetéveszthető az emberi fegyelem kezdetleges fokával. A fegyelem az emberi társadalmi élet eredménye. Bizonyos viszonyulást jelent valami rajtunk kívül állóhoz : emberhez, emberekhez, közösségekhez. A fegyelem nem egyéb, mint különböző tudatossági fokú alkalmazkodás valamely rendhez, zárt, egységes rendszerhez. A rend, a rendszer tehát épúgy hozzátartozik a fegyelem lényegéhez, mint az alkalmazkodás. A fegyelem lényeges vonására mutat rá e fogalom latin szava : disciplina. Ezt vette át a legtöbb európai nyelv is. A disco ige származéka. Nem velünk született valami tehát a fegyelem: meg kell azt tanulnunk. Ugyancsak ebből következik az, hogy csak fokozatosan sajátíthatjuk el. Amiből eleinte nincs semmink, csak készségünk van hozzá, csakis evolúció útján lehet bennünk teljességgé. A magyar a figyelem szó testvérpárjával, a fegyelemmé1 jelöli ezt a fogalmat. Bizonyos fokú odafordulás, odaadás, akaratkifejtés kell tehát a fegyelmezettség megszerzéséhez. Az élet tulajdonképpen úgy is felfogható, mint szakadatlan alkalmazkodások sorozata. Aki alkalmazkodni tud, az megleli a helyét az életben. Sőt: csak az leli meg, aki tud alkalmazkodni. Ezer és ezer alkalmazkodásból állnak össze életmegnyilvánulásaink. Mindennapi életünk cselekvéseinek igen jelentékeny része tulajdonképpen alkalmazkodások megszokása. Ha pl. lépcsőn haladunk, már nem is gondolunk arra, hogy a lépcsőn haladás törvényeihez kell alkalmazkodnunk, mert ez az alkalmazkodás már idegrendszerünkbe épült, nem is kell vele törődnünk. De, hogy idegrendszerünk mennyire törődik ezzel a feltétlenül szükséges alkalmazkodással, rögtön kií
