Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 7. szám - Csanády Sándor: A kritika alkonya
186 Csanádi/ Sándor: A kritika alkonya. száma így alakult : 1881-ben 82 ; 1890-ben 90 ; 1900-ban 189 ; 1910- ben pedig 253 lap. A világháború kitörése nagyon visszavetette hírlapirodalmunkat és folyóiratainkat. A háború kitörését követő évben, 1915-ben az 1910. évi adatokkal szemben így fest a kép : 291 politikai, 68 szépirodalmi, 9 élclap van. Megjegyzendő, hogy a politikai lapok és szépirodalmi folyóiratok számának magaspontja 1912-ben volt : 371, illetőleg 110. A trianoni Magyarországon 1921-ben 300 politikai, 48 szépirodalmi lap jelenik meg ; 1925-ben 224, ill. 62 ; 1930-ban 276, ill. 97 ; 1934-ben 316, ill. 143. Trianoni szegénységünkhöz és megfogyatkozott lélekszámúnkhoz mérten, figyelembe véve a békeévek rendezett viszonyait és a húszmilliós Magyarbirodalmat, trianoni területünkön igen magasra emelkedett lapjaink száma. A politikai lapok megközelítették, a szép- irodalmi folyóiratok száma elkerülte az 1912. esztendő tetőpontját. Számszerű oldalát tekintve a dolognak csak örülni lehetne irodalmi kultúránk ilyen nagyfokú emelkedésének, azonban a számadatok mögé tekintve, ebben a rohamos fejlődésben találunk egészségtelen felburjánzást is. Nemcsak a gazdasági életben találjuk meg ennek a kornak egyik jellegzetes tünetét : a ,,gründolás“-t és konjunktúrát, de megvan ez az irodalom területén is a sok lapalapításban, folyóirat- indításban és könyvsorozatok gyártásában. Gyulai Pál fellépése előtt az irodalmi élet és a nagyközönség Petőfi és Arany epigonjait a hazafiság és nemzeti érzés szemszögéből ítélte meg. A művészeti érdek a hazafias szempont alá került, ami Világos és Arad után meg is érthető. így azután eluralkodott a lelkeken a kritika iszonya. Hasonló a helyzet ma is a kritika iránt való iszony szempontjából. De míg a Bach-korszakban az aradi gyásznap mélységesen szomorú emléke a gyenge tollat is írásra ösztönözhette, és még a fűzfapoétának is jogcímet adhatott az éneklésre, a trianoni Magyar- ország megduzzadt irodalmában sűrűn találkozunk irodalmi iparlovagokkal, könyvtermelő üzemekkel, élelmes eszmekereskedőkkel, szabadversben szónokló vátesekkel, a paraszt bajain kesergő sznobokkal, az erotika liferánsaival, majd meg nyafogó intellektülekkel, akiknek fejlett érzékük és irígylésreméltó tehetségük van az érvényesülés szakmájában. Múlhatatlanul szükséges egy komoly számadás megindítása literatúránkban. Nagy szükség volna egy Gyulai Pálra, egy Bajza Józsefre, akik melléktekintetek nélkül tartanának szemlét irodalmi életünkben. Másrészt megszédített bennünket az új idők büszke irama, nagyméretűsége és nagyvonalúsága. A teremtésnek és alkotásnak minden érdemét magunknak, saját korunk előretörő erejének, tehetségének tulajdonítjuk. A technikai csodák és alkotások, a szellemi és művészi versenyfutásban született könyvek garmadái oly magasra emelkedtek, hogy azokon keresztül a múltba alig lehet, de nem is akarunk áttekinteni. Mintha a mai nappal akarnók keltezni a világ
