Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 6. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 161 mesteri módon írta meg modern fizikai világképünk kialakulásának oknyomozó történetét. Már abban a könyvében külön fejezetet szentelt a fizikai megismerésnek. Mostani könyve ennek a témának részletes kidolgozása. A kidolgozás módját legjobban a szerző szavaival jellemezhetjük : nem magasrendű metafizikai alapelvekből vonja le következtetéseit, mint ahogy az ismeretelméletek szerzői többnyire cselekszik, hanem a fizikai megismerés eredményeiből és az ismeretszerzés munkájából kiindulva jut el megállapításaihoz. Nemcsak a fizika, hanem az emberi tudás egész területét áttekintve, a megismerés alapjait a lapasztalaiban és a gondolatban találja meg. Mindkettő elválaszthatatlan az ember tevékenységétől: egyrészt testi műveletek és érzékszerveink működése, másrészt gondolati folyamatok, szellemi működések kapcsolódnak össze minden megismerésben. Lehetetlen azt képzelnünk, hogy az ember mintegy a természetből önmagát kizárva végezhetné megfigyeléseit, méréseit, a nélkül, hogy tudatosan, vagy öntudatlanul ne avatkoznék bele a fizikai jelenségekbe még akkor is, ha azok tőle függetlenül folynak le. Minden mérés, kísérlet öntudatos beavatkozás, ha pedig pl. szemünkkel megfigyelünk, abban öntudatlanul kémia-fizikai reakciók folynak le, amelyek a megismerést döntően befolyásolják, emberi természetünknek megfelelően módosítják. Az emberi tevékenység nagy fontossága már akkor kitűnik, mikor magát a fizikai megismerés tárgyát vizsgáljuk: ha a fizikát felosztjuk kozmikus és alkotó fizikára, meglepő, hogy az első csoportba milyen kevés jelenség tartozik, ellenben a fizika nagyobb része az ember alkotásaival foglalkozik. De éplgy emberi tevékenység a gondolkodás minden folyamata, a fogalomalkotás, a hipotézisek és elméletek felépítése. Csak természetes, hogy az ember gondolkodási folyamataihoz az alkotó fizikából veszi fogalmait, és azokat beleviszi, „belenézi“ a tőle független kozmikus fizikába is. A gondolkodás folyamatait: az elkülönítést, kiválasztást, összehasonlítást, általánosítást, valamint a gondolkodás folyamatainak szerepét a határfogalmak, okfogalmak, alapelvek, hipotézisek, elméletek felépítésében a klasszikus és modern fizikából vett számos példán mutatja meg a szerző. Ez után az általános ismeretelméleti alapvetés után következik a tulajdonképpeni feladat : a fizikai megismerés tárgyainak, alapfogalmainak, elveinek, a fizika törvényeinek, feltevéseinek, elméleteinek analízise. A fizikai megismerés legfontosabb tárgya a mozgás. Ennek és vele kapcsolatban a tér, idő és tömeg problémájának a klasszikus és relativisztikus fizikában, továbbá a kapcsolatos geometriai és matematikai fogalmaknak és elveknek nemcsak lélektani alapjait és történeti kialakulását ismerteti, hanem szigorú vizsgálat alá veti érvényességük és bizonyosságuk kritériumait is. A klasszikus és relativisztikus fizika közös jellemvonása a folytonosság elvének elismerése. A modern atom- és kvantumfizika ezzel a felfogással szakított, és a maga új világképét a diszkontinuitás, a szakadásosság elve alapján alkotta meg. Ezzel az ellentétes fogalommal egészen újszerű megismerési problémák merültek fel, amelyek az okszerűség, szabályszerűség, valószínűség, determinizmus, indeterminizmus kérdéseit és kétségeit állítják előtérbe. A régi fizika a közvetlen tapasztalatból főképpen a mechanikai ideális absztrakt fogalmakat szűrte le, ezeket belevitte a természet valamennyi jelenségébe, és ezekkel vezette le a mikro- és makro- kozmosz matematikai törvényeit. Az új fizikának az atomból kiindulva kell megmagyaráznia a közvetlen tapasztalat és a makrokozmosz fizikáját, tehát nem rendelkezik érthető, mozgások megfigyeléséből leszűrt fogalmakkal. Az új fizika elméletei mesterségesen alkotott matematikai-metafizikai szerkezetek, amelyeknek létjogosultságát csak belőlük vont következtetéseknek a tapasztalattal való utólagos egyezése igazolhatja. A matematikai formalizmus folyton tágabbkörű alkalmazása növekvő nehézségeket állít az elé, aki a jelenségek megértésére törekszik. A szakadásosság elve az egész fizika legáltalánosabb törvényeinek: az energia és entrópia törvényének új kritikai megvizsgálását is elkerülhetetlenné teszi. A munka ezzel kitűzött célját tulajdonképpen már elérte ; az utolsó
