Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
332 Megjegyzések. sadalmi jellege. Ő ugyan elhárítja a Zilahy-féle „csodapalota“ építésének gondolatát, de viszont lehetségesnek tartja, hogy a Kitűnőek Iskolája megfelelő vezető réteget neveljen ki. Másrészt elpanaszolja, hogy még az Eötvös- Kollégium kitűnőségeit sem tudják mindig elhelyezni. S éppen ez a negatívum mutatja, hogy a kérdés mennyire összefügg a társadalmi felépítés egész szerkezeiével. Ha a társadalom nem tudja hasznosítani a kitűnő tanárokkal ellátott és nagyszerűen felszerelt Eötvös-Kollégium jól felkészült tagjait, vájjon tudná-e felszívni és hasznosítani az országszerte végzett kitűnő tanulókat? De, hogy pillanatra se legyen félreértés : mi is elsőrangú és a nagyközösség szempontjából életbevágó feladatnak érezzük a kitűnő tehetségek kinevelését, ezt azonban nem különleges iskolákban gondoljuk elérhetőnek, de olyanokban, melyek a kiválasztást a lélektani és társadalmi törvényeknek megfelelően vagyis a legtermészetesebben tudják keresztülvinni. Qui bene distinguit, bene docet — nagyon kis változtatással azt mondhatnék : amelyik iskola igazán jól tanít, az már megnevezés nélkül is a kitűnőek iskolája, az ilyen iskola tanárai külső figyelmeztetés nélkül is, belső sugallatra meg fogják látni: melyek azon tanulók, akik megérdemlik a különös buzdítást, vagy akikre már az iskolai életben is külön munkát lehet bízni.2 Ezzel természetesen nem azt akarjuk hangsúlyozni, hogy „naturális“ módon kell a kérdést megoldani, azaz bízni benne, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is akadnak oly lelkes nevelő tanárok, akik személyes szuggeráíó hatásukkal nemcsak felismerik, de segítik is érvényesülni a kitűnőeket. Csak a helyes kiválasztás elvét szeretnök hangsúlyozni. Mert a kitűnő tehetségek érvényesülésének az az alapja, hogy •— the right man on the right place — mindenki a megfelelő helyre kerüljön. A helyes kiválasztásnak megvannak a tudományos feltételei,megvan a szociális célja, és megvan a természetes menete. Ez a menet csak induktív lehet, alulról felfelé irányulhat, és a gyermek fejlődésének belső törvényeit követheti. Ez a folyamat természetszerűen kell, hogy kiemelje a tömegből az eddig tanulatlan, de tehetséges egyéneket. Ez á folyamat tudatosan indítja meg egy új értelmiségi osztály keletkezését, sőt mindenkit megfelelő helyre állítván, biztos ütemben teszi jóvá a régi világ mulasztását : a tömegek tanulatlanságát. A Kitűnőek Iskolája, vagyis : az előre meghirdetett elitképzés nem felel meg ennek a természetes menetnek. Várkonyi Hildebrand : A kiválasztás és értelmességvizsgálat újabb kérdései című tanulmányában — Szeged, 1936 — meggyőz bennünket arról, hogy a mesterséges elitképzés „kettős arculattal tekint a kívülálló szemlélőkre“ és hogy „előbb-utóbb tragikus összeütközésekre és történelmi csődre vezet“. Várkonyi éppen a Wohlfart-féle elitkiválasztó eljárásról mutatja meg, hogy tudományos szempontból teljesen fogyatékos... Ez természetes, mert szakítva az induktív eljárással, mesterséges módszerrel és mesterséges célkitűzésekkel dolgozik. Nagy László is a kultúra építményének egyik végső célját látta a tehetségek megfelelő érvényesítésében. Tehetségen az összes biológiai és pszichológiai erők magasabb fejlettségi fokát s alkotásokra törekvő irányát értette, de kétségtelenül a társadalmi befolyásokra célzott, mikor ezt állapította meg : a tehetség csak addig marad tehetségnek, amíg pszichéjének és biológiai alkatának harmonikus együttműködését belső vagy külső okok miatt el nem veszíti.3 A társadalmi közösség hatására utal Imre Sándor idevágó értekezése is.4 2 Hogy a régi evangélikus iskola nevelési hagyományaira gondoljunk: hol voltunk még akkor a Kitűnőék Iskolája ötletétől, mikor a kőszegi Bayer János lelkészprofesszor megérezte, hogy a kisdiák Schneller Istvánnal különös gonddal kell foglalkozni?... Honnan érezte meg Tatay István szarvasi direktor, a protestáns vallásszabadság és autonómia nagy harcosa, hogy neki Zsilinszky Mihályt és Benka Gyulát a nemzeti közösség érdekében külföldi tanulmányútra kell küldeni?... Vagy hogy az egyetemi nevelésből vegyünk példákat: Bőhin Károlynak elég volt tanítványa egyetlen szemináriumi dolgozatát vagy bírálatát hallani, s már tisztában volt vele, milyen irányú munkásságra buzdítsa... Schneller István szintén külső és intézményes kényszer nélkül csupán a lelkében élő , »isteni célgondolat“ ösztönzésére nemcsak az egyetemen, de azon túl is segítette tanítványait jó szóval, tudományos, irányítással, megfelelő könyvekkel. 8 A tehetség kifejlődésének főtényezői. Tehetségproblémák (A Magyar Gyermektanulm. Társ. szemináriumi előadásai, 1930) 80. 1. 4 A tehetség sorsa és a társadalom. Előbb id. m. 167. 1.
