Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 2. szám - Révész Imre: Nyilatkozat
50 Révész Imre: Nyilatkozat. ság és végesség minden fogyatkozását, és vallom a nagy apostol következő kijelentését: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcse- ségét?“ (I. Kor. 1 : 20). Ha mint gregárius tanár mondtam volna el a hajdúnánási beszédemet, akkor egy püspöki bírálat esetén is hallgattam volna, és rábíztam volna a haladó időre : forogja ki, mennyit és miben tévedtem? De mivel egyesületi elnöki minőségemben hangzott el a megnyitó, e tisztség alkalmi viselése — eltekintve a személyi jelentéktelenségtől — tárgyi szempontból mégis valami súlyt kölcsönzött e nyilatkozatoknak. E tárgyi kapcsolat megítélésem szerint feltétlenül megkövetelte, hogy hézagos, talán téves vagy félreérthető megjegyzéseimet kiegészítsem, esetleg próbáljam a rossz útról a helyesre átbillenteni. Az egész megnyitó alaptétele pedig egy szorongó aggodalomból fakadt: a rohanásszerűen fejlődő történelmi jövőben, mely esetleg veszedelmeket zúdíthat a magyar református iskolára, hogyan és miképpen maradhatnak fent és működhetnek tovább iskoláink? E fenyegető bajok sejtése nem pusztán rémlátás, mert vannak nálunk politikai pártok, melyek a közoktatás teljes államosítását kívánják. Ezért nyilatkozott már az elmúlt hónapok folyamán a jelenlegi miniszterelnök két ízben is a felekezeti oktatás fenntartása mellett; ezért beszéltek erről a közelmúltban a dunántúli református egyházkerületi közgyűlésen az elnöki megnyitók. Ezt a kérdést vizsgáltam és elemeztem én is a megnyitómban és köszönettel veszem, hogy a „jóakaratot“ és a „jóhiszeműséget“ kiváló bírálóm is elismeri. Ha ezeken felül azonban tévedtem is, mentsen ki azon tény, hogy „az értelem, sőt a képzelet szemével is áthatolhatatlan sűrű köd fedi az ember és világa mai életútját“. Dr. vitéz Bessenyei Lajos. Nyilatkozat.1 Dr. vitéz Bessenyei Lajos ny. tankerületi kir. főigazgató úrnak, az Országos Református Tanáregyesület elnökének e lap múlt számában közölt „Pótlás és magyarázat“ c. megnyilatkozását azzal a tisztelettel veszem tudomásul, amely egyrészt az ő személyét, másrészt az általa vezetett illusztris testületet — mint egyházunk testéből való testet — megilleti. Ugyanakkor azonban minden félreértés elhárítása végett kénytelen vagyok teljes nyíltsággal kijelenteni, hogy pótlását és magyarázatát sem kielégítőnek, sem egyébként megnyugtatónak nem tarthatom, a következő, idő és tér hiánya miatt csak a legteljesebb rövidséggel összefoglalt okokból : 1. Dr. vitéz Bessenyei Lajos nyíltan hangoztatja, hogy ő a faji 1 Megjent a Vasárnap 1940. év január hó 28. számában (9—10 lap.)
