Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 1. szám - Hazai irodalom

40

Hazai irodalom.

zat vette fel a harcot, s Thun gróf e kis sziklán zúzta össze magát. A harcot Haynau 1850. II. 10-i rendelete indította meg. Egy Mária Dorottya is sikertelenül harcolt ellene. Egyidőben a protestáns iskolákat Thun gr. Entwurf-ja akarta megsemmisíteni. Az Entwurf pedagógiája és didaktikája ellen nem lett volna kifogás — a protestánsok mindig a haladás emberei voltak —, de az aut nómiát nem voltak hajlandók feláldozni. A soproni konvent nyilván nem látta először tisztán a helyzetet. Mikor azonban Kolbenheyer Mór bátor előterjesztése felnyitotta a szemeit, inkább eltűrte, hogy 1851—54-ig magániskola legyen az ősi líceum, de az autonómiához ragaszkodott. A soproni konventtől a dunántúli egyházkerület vette át az intézetet. A legnagyobb anyagi áldozattal felállították a 8 osztályú, 12 tanárral működő iskolát, s így nyitották meg 1853 őszén. A nyilvánossági jogért azonban a nyelvi kérdésben a kerület is kénytelen volt engedményt tenni, különben kockáztatta volna az elért eredményt. így a nyilvánossági jogot 1855. III. 23-án megadta a kormány. A dolgozat utal több protestáns iskolára is, ezek küzdelmének rajza bizonyára következni fog. A munka kezdettől végig lebilincselően érdekes és tanulságos olvasmány.

Egyetlen mondatra volna csak észrevételem. A 13. lapon azt mondja a szerző, hogy a kormány ,,az 1851-—52-i tanév elején az összes protestáns iskolák nyilvánossági jogát megvonta“. A következő mondatban név szerint is megemlíti, hogy a sárszentlőrinci evangélikus algimnázium is magániskolává lett. E sorok írója nem tud belepillantani a Ko. Lt. 5231. II. 1010 ab. 1851 augusztus 5. jelzetű eredeti forrásba. Gyalog István azonban, a lőrinci evangélikus algimnázium gondos történetírója, nem tud erről a nagyfontosságú adatról. Feltűnő, hogy sem az 1851., sem az 1853. évi esperességi gyűlés nem emlékezik meg erről a rendeletről. 1853 őszétől szünetel már az iskola, mikor az 1857. évi június 18-án Gyönkön tartott esperességi gyűlésen felolvasták ,,a soproni cs. kir. Helyt. 15,082. sz. a. Júl. 20. 1856. kelt rendelet, melly szerint a Sz. Lőrinczi Esp. Tanoda a nyilvános tanintézetek sorából kitöröltetik“. Vájjon hol késhetett eddig a rendelet? ,,A gyűlés örömmel venné — mondja ajk. v. 41. pontja —ha a kerület szárnyai alá venné a lőrinczi iskolát, mint másod algimnáziumot“, de 1857 őszén önállóan is megnyitja két, majd három tanárral, a kormányzóhatalom pedig nem támaszt vele szemben követeléseket. Miért? Erre a kérdésre ma még nem tudunk biztos feleletet adni. A fentiekre vonatkozólag azonban talán világosságot tud deríteni a soproni konvent levéltára. Ott bizonyára megvannak azok a kerületi jegyzőkönyvek is, amelyeknek a közlését akkor eltiltották.

Bonyhád. Hajas Béla.

Tóth Béla: Debrecen. Városismertető könyv. Debrecen, 1939. Szerző kiadása. 72 1. Ära 1 P.

Gyakran tapasztaljuk a paradoxon igazságát: Környezetünkről tudunk legkevesebbet. A szülőföld ismerete a legújabb utasítások szerint végre méltó helyet kapott a föld- és néprajz tanításában, de a táj és nép szellemi kapcsolatainak, a kulturális táj szemléletnek még nyomát is alig találni tanításunkban. A környezet nagyszerű nevelő erejét kevesen használják ki tervszerűen és tudatosan. Pedig mily könnyen és gyorsan fog fel a tanuló mindent, ami környezetére vonatkozó érdekesség és hagyomány! Ezt élő tudásnak érzi tanár és tanítvány, nem az emlékezet terhének.

Kevés magyar városnak van olyan gazdag múltja és olyan fontos művelődéstörténeti szerepe, mint Debrecennek. Ezért e város emlékeinek, kultúrájának ismerete nem helyi nevezetesség, idegenforgalmi tudnivaló, hanem az egész református magyarság számára is közérdekű és általános jelentőségű.

Éppen ezért nagyon hasznos könyv Tóth Béla kis munkája, mely a Tiszántúli Református Egyházkerület sajtó-alapjának támogatásával a napokban jelent meg. Helyrajzi alapon kitűnő ismerettárat ad nemcsak az idegen, hanem a tanár és diák kezébe. Megismertet a város régi és új kulturális emlékeivel, alkotásaival, egyházi és tudományos intézményeivel. Nem lép föl a monográfia magas igényével, történeti vonatkozásokat csak a legtakaréko