Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Hazai irodalom
36 Hazai irodalom. De szeret ő mindent, amiben erő van, és nem véletlen, hogy a kötet címét „Erz und Eisen“ azok a költemények adják, melyekben az emberi ész technikai vívmányainak a csodáit énekli. Lelkesíti, hogy ez a gyenge ember kizárólag eszének erejével miként tud uralkodni az elemek fölött, hogy tudja le- igázni, béklyóba verni a természetet. Eisenzauber: Hymne an den Eisenkran ; Des Eisens Hohelied; Der Kommodore : Am Rundfunk : és hasonló címek eléggé jellemzők erre a lelkesedésre, annak a gépnek a szeretetére, amellyel a gyenge ember meghódította a világot. Én, mint az élet mechanizálódásának esküdt ellensége — aki a gépnek emberboldogító értékét csak egy nagyon távoli jövőre nézve tudom elképzelni, mely az értelmivel azonos lelki fejlődés révén talán ki fogja küszöbölni a háborút — vegyes érzésekkel olvasom e költeményeket. Egyelőre a gép emez uralmának elsősorbankultúrarombolóhatását látom, és azért a legnagyobb rokonszenvem azoké a költeményeké, amelyekben ama mechanizációnak negatív oldalára is rámutat. Ilyenek : „Des Eisens Hohelied.“ „Der Arbeit Hohelied“ stb. De azért teljesen átérzem, hogy mi igazgatja őt, az örökös gladiátort, amikor a technika csodáival áll szemben — az elkeseredett küzdelem ember és természet közt, az ebben a küzdelemben gyakran elbukó, de soha el nem csüggedő ember, akinek öngyilkos találmányaiban is (Des Pulvers Hohelied) a végzet kérlelhetetlen törvényszerűségét látja! Hihetetlen erővel és lendülettel rajzolja a gépnek és a géppel dolgozó embernek munkáját, félelmetes drámaiságot adva leírásainak, amelyek igen gyakran véres katasztrófával végződnek. Nibelungi erő reng ezekben a költeményekben! Az erőnek énekli himnuszait, de nemcsak az aktív kifelé ható erőt ünnepli, dicsőíti a fájdalmakat heroikusán tűrő, a kereszt hordozásától megedzett szenvedőket is, és ő maga sem tűri, hogy sajnálkozzanak rajta. Hazafiúi, cipszer költeményeiben is a férfias erényeket zengi, a honvédő, félelmet nem ismerő hősiességet, a röghöz való hűséget. Finom lírai hangon ad kifejezést ragaszkodásának ősi hazájához, a Rajna vidékéhez, amely ragaszkodását igazi cipszer módjára őszintén egvesíti magyar hazafiságával (Unser Sieg) Érthető, hogy Mohr temperamentumánál fogva, a ballada tömör drámai formáját szívesen használja, és ilyen költeményei, melyek rendesen a múltnak világából merítik tárgyaikat, szinte duzzadanak az erőtől. De nemcsak az erőnek költője ő, hanem a gyengéd érzések énekese is. Mily melegség szól azokból a költeményekből, melyeket a családi otthonnak, szüleinek, testvéreinek szentel, milyen szűzies finomság azokból, melyekben szerelme tavaszát, majd a hitvesi szeretetet énekli meg. Ezekből a költeményekből aztán oly tisztán érezhető ki a teljes őszinteség, az élmény közvetlensége, amint az csak a legnagyobb lírikusoknál található. Sokszor gondolkoztam azon, hogy ezeknél a legnagyobbaknál is aránylag nagy azoknak az alkotásoknak száma, amelyek többc-kevésbbé közömbösek, amelyek, mert nem hordják magukon a mélyebb megrendülés nyomait — minket sem tudnak megrendíteni. Még Petőfinek is kevés verse van, amely a „Szeptember végén“ érzésbeli gazdagságát, kifejező erejét elérné, nem is szólva arról a formai tökéletességről, mely ezt a költeményt a lírai verselés koronájává teszi. Mintha a legerősebb érzés önkéntelenül megtalálná a maga legtökéletesebb formáját, főleg ösztönös, hevesvérű költőknél, kik nem a kiagyalók, a csiszolgatók közé tartoznak. Mohr gyűjteményében is azoknak az alkotásoknak a formája a legtökéletesebb nézetem szerint, melyekben legerősebb az érzés, amelyekben érezzük az élet lüktető erejét és tudom, hogy nála az élmény mindig nagy szerepet játszik, azért is oly nagy a változatosság tárgyaiban. Az eddig jellemzett költeményein kívül vannak olyanok, melyek a természet szeretetteljes megfigyeléséből születtek, mások a mindennapi élet jeleneteit rajzolják : (Im Krankenhaus), (Des Arztes Lob). Majd a „Lands-
