Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Dr. Trócsányi Dezső: A modern filozófia műhelyéből
316 Dr. Trónsúnyi Dezső: A modern filozófia műhelyéitől. a maga működéseivel (aktusok, funkciók) alkotja meg. Röviden így lehetne mondani: a világ' a tudat (vagy ész) intencióinak rendszere. Ha azután élményeinken reflexiót gyakorolunk, a változó élmény- képekben meg lehet látnunk az «äo;-t, az ideát, amelyet nem kell Platon módjára valóságnak gondolnunk, hiszen a tudat alkotása. A tudat jelentő egység, amely élményei tárgyainak jelentést ad, névvel is kifejez. A „kékség“ pl. ilyen lényeg, jelentés, amely nincs meg a valóságban, de mégis az a valami, ami a különböző kék tárgyaknak (papírdarabok, ruhaanyag, az ég kékje stb.) ezt a minőséget megadja. A „lényegszemlélet“ (Wesenschau“) nem tár fel titkokat, nem hatol a dolgok belsejébe (hiszen minden dolog ,,zárójel“-be került), hanem az élmény tárgyisága var.áló képeinek ,,invariánsá“-t, változatlan alakját mutatja meg. » A fenomenologia hatása jelentős, Husserl műveit franciára, angolra is lefordították. Befolyása természetesen Németországban a legerősebb, a tanítványok közül Scheler M. (1874—1928) emelkedik ki. A fenomenológia útján indult el Heidegger M. (1889—) az exisztenciálizmus megalkotója is. A mai német filozófia legmarkánsabb képviselője Heidegger M. heidelbergi professzor (1889—•), az exisztenciálizmus hirdetője. Husserl volt a mestere, de a fenomenológiától a „fenomenológiai ontologiá“- hoz érkezett el. Mint fenomenologus vallja Husserl tanát: „Vissza a dolgokhoz“, s vallja azt is, hogy a jelenségben (fenomenon) a dolgok adódnak nekünk. A jelenségből indul ki, úgy amint „a dolog önmagából maga mutatja magát; s el akar jutni a lényeghez, a valósághoz, az ív-hoz. Ontológiát akar alkotni, mert minden tudásunk, tudományunk azon épül fel, hogy mit tartunk valóságnak. S minden tudományban ott is van, ha öntudatlanul is, valamilyen ontológia. Szükség van tehát egy első ontológiára, amely alaptudománya a filozófiának is minden ágában : ismerettanban, erkölcstanban, embertanban stb. A módszer első lépése a jelenségekből kiindulás, vagyis befogadni a „feltárult világ“-ot, megvizsgálni a jelenségek tartalmát, de az igazi teendő „az ontológiai interpretáció“. Az értelmezés gondolatát Heidegger Diltheytól vette, de eredeti módon alkalmazza. Heidegger főmüve a „Sein und Zeit“ (1926) címében programmját jelzi: a lét megértése összefügg az idő jelentésének megértésével. A két kötetre tervezett műből eddig csak az első jelent meg, de Európaszerte felfigyeltek rá. Hogy a lét és idő közt összefüggés van, már Kant felismerte, adott is megoldást a ,,sématizmus“-tanban, amely szerint a megismerés érzéki és értelmi formái közt az idő képzete az összekötő kapocs. Heidegger elfogadja a lét és idő kapcsolatát, de a kanti megoldást elveti; s általában szembehelyezkedik az újkori filozófia Descartes- tal meginduló fejlődésével, amely az Én-t tette meg a világmagyarázat kiindulópontjává. Heidegger szerint nincs Én; „az Én, az alany, a tárgy, a világ, a valóság“ stb. — Kanttal szólva — dogmatikus fogalmak, amelyek ezért mind félreteendők, s zárójelbe helyezendők a
