Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 12. szám - Dr. Trócsányi Dezső: A modern filozófia műhelyéből

Dr. Trócsányi Dezső: .1 modern filozófia műhelyéből.

317

a filozófia többi alapfogalmai is, mint a lélek, tudat, gondolat, érzés, akarat, anyag, erő, ok, cél“ stb. Ez az izzyj\ túlmegy a husserli redukción, mert itt zárójelbe került a „tiszta tudat“ is. S ha Descartes kételkedése után megmaradt a cogito ego-ja, Heideggérnél a radikális zárójelezés után csak az „ember“ maradmeg', errőlazonbanazt mondja, nem tudjuk, hogy mi. Ezért nem használja az „ember“ fogalmat sem. Így azután nehéz feladattá vált a mondanivalók elmondása, Heidegger radikálizmusa előadásmódjában is megnyilvánult : visszamegy alapfogalmainál a szók gyökeres, azaz eredeti jelentéséhez : pl. az in elöljáró terminológiai jelentése nem helyi értelmű, hanem az ófelnémet innan alapján megszokottságot, otthonosságot jelent. A meglévő szavakat új értelemben használja Heidegger, mondanivalója — mint maga mondja -— annyira új, hogy elmondásukhoz új szavakra és új nyelvtanra volt szüksége.

A mondanivaló újsága abban gyökerezik, hogy Heidegger elveti a hagyományos gondolkozást, mely szerint a „lét“ mint a legáltalánosabb fogalom, tartalmában a legüresebb is. Hivatkozik magára a nyelvre is, mert a nyelvtörténet tanúsága szerint a bin nem üres „vagyok“-ot, hanem valamivel való ismeretséget, valamiben való jártasságot jelent. A feladat tehát ez : megtudni, mi a lét jelentése, vagy más szóval: mi a lét.

A fenomenológiai programúihoz híven a jelenségből kell kiindulni. Ez a jelenség az „ittlét“ („Dasein“), ez a szó helyettesíti az „ember“ nevet; használja Heidegger ezt a kifejezést is : „ez a létező“. Az „ittlét“ szóban benne van a lét, s ez a lét nem közömbös az ittlétnek, sőt a lehető legfontosabb számára : „es geht diesem Seienden um dieses Sein selbst“. Ez a lét az exisztencia : „A létet magát, amelyhez az ittlét így vagy úgy viszonyulhat, s valamiképpen mindig viszonyul is, exisztenciának nevezzük.“ Lényege „dass es je sein Sein als seiniges zu sein hat“, azaz „kell, hogy léte mindenkor az övé legyen“. Az ittléte a többi létezők lététől különböző : megérti a maga létét, mégpedig abból a kettős lehetőségből, hogy,, vagy ő maga, „vagy ne őmaga legyen“.

Ez a megértő és megértett lét az, aminek alkatát fel kell tárni. Ez a feltárás kettős : 1. fenomenális vagy leíró fenomenológiai, 2. ontológiai (az első „ontológiaelőtti“ nevet is visel). A fenomenális feltárás egyfelől általános struktúrát, másfelől rész-struktúrákat mutat. Az ittlét általános alkata a „világbanlét“ „In-der-Welt-sein“. Ez a kifejezés nem térbeli bennlétet jelöl; értelme az, hogy az ittlétnek apriori ontológiai előfeltétele a „világbanlét“, amiben mint alkotó mozzanat benn van a világ „világiság“-a, továbbá „ez a létező“ és a „bennlét“ („In-Sein“), melynek alapján az ittlét „benne van“ azaz jártas a világban, megérti a létet. Mivel az „ittlét“ „bennvan“ a világban, a világ fel van tárva előtte, az ittlét magába bocsátja a világot és megérti. Ilyenformán elesik az Én és a világ, az alany és a tárgy kettőssége, ami közt Heidegger szerint nem is lehet híd ; s a „kettősségben túl elesik az alany és a tárgy is, ami rendben is van, hiszen alig értett, kritikátlan, dogmatikus fogalmak.