Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés kérdése
Nagy Miklós : A túlterhelés kérdése. 297 ezt Pál apostol Timótheushos írt levelében minden egyházi vezetőtől megköveteli. Gyakorlatilag mi következik most már az elmondottakból? Az egyház számára az, hogy nyújtson alkalmakat tanárainak, hogy körzetenként és évenként bizonyos csendes napokra összejöhessenek református tanári hivatásuk erősítésére. Egyházi életünk legjobbjai kell, hogy ilyenkor szóljanak református hitünk lényegéről és a hitélet szépségéről azoknak, akikre, mint kertészekre, van bízva az egyház veteményes kertje és a református jövendő reménysége. Számunkra, református tanárok számára pedig az következik az elmondottakból, hogy naponként vegyük ajkunkra imádságos lélekkel a Keresztyéni Tanításoknak a preceptorok számára készült imádságából e szakaszt: , ,,A te kegyelmed segítsen arra is, Uram, hogy nemcsak tudományt hanem kegyességet is tudjak csepegtetni az én tanítványaimnak szívökbe. E végre szentelj meg engemet is, és gyökereztesd meg jobban-jóbban a te félelmedet az én szívemben, hogy a te félelmedre való minden intéseimet és tanításaimat tégedet igazán félő szívből tehessen! és jó példaadásommal erősíthessem“ (371. o.). Mert a református tanár nemcsak tudásban kell, hogy első legyen, hanem a hitben is naponként növekedő. Ez az ő kiváltsága, de egyúttal felelőssége is. Ezáltal teljesedik ki az ő református tanári hivatása. Hajdúnánás. Dr. Horkay László. A túlterhelés kérdése. A magyarországi református egyház Egyetemes Konventje 1940. április 17 —19. napjain tartott ülésének 330. sz. határozatában foglalkozott a középiskolai túlterhelés kérdésével. A határozat értelmében középiskoláink már meg is kapták azokat a felterjesztéseket, melyeket a tiszáninneni egyházkerület középiskolái intéztek az Egyetemes Konventhez a túlterhelésre vonatkozólag. Megkapták a felszólítást is, hogy ezzel a kérdéssel értekezleteken foglalkozzanak, s jelentéseiket és konkrét javaslataikat terjesszék fel a konventi elnökséghez. Érzésem szerint nagyon helyes és nagyon időszerű volt a kérdés felvetése. Jó néhány éve elég gyakran beszélgettünk és írtunk a túlterhelésről, de bizony az írásnak és a beszédnek vajmi kevés foganatja lett. Talán ez az oka, hogy az utóbbi időben elhallgattak a pedagógusok ennek a kérdésnek a feszegetésével. Sőt természetes ellenhatásként kezd jelentkezni az a vélemény, hogy a mai tökéletesebb didaktikai eljárások mellett nem lehet és nem szabad túlterhelésről beszélni, mert a tanár az anyag tökéletes feldolgozásával lehetővé teszi, hogy a tanuló már a tanítási idő alatt szinte teljesen magáévá tegye az anyagot, Dolgoznunk kellene ennek a tévhitnek a begyökerezése és
