Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Szathmáry Lajos: Kitűnőek iskolája a magunk módján
Szalhmáry Lajos : Kitűnőek iskolája a magunk módján. 291 dések, jogból az adóügy, szerződéskötés stb. stb. Látogatások : a múzeumban, a gőzmalomban, a villanytelepen, színházi előadáson stb. A népfőiskolás legények szintén internátusbán laknak (szalmazsák, parasztasszony főztje), elsősorban a közösségi érzés kialakítása érdekében. Sohasem lehet elfelejteni ezeket a tanulásra éhes szemeket, hogyan csillogtak a tanórákon, hogy ezek a kaszálás mozdulatához görbedt paraszti derekak hogyan egyenesedtek a tornacsarnokban, s hogy mit jelentett számukra a mindennapos meleg zuhanyfürdő. A tanfolyam végeztével meg kell szervezni a volt nép főiskolások baráti közösségéi is, amely havonként, kéthavonként összejön a gimnáziumban ; ezekre az összejövetelekre minden legény hozza már a barátját is. így lassanként kialakul a jövőévi tanfolyam hallgatósága is. Távolabb tekintve : reméljük, hogy általuk a bizalom is helyreáll a parasztság részéről a gimnázium iránt. Az egyház a gimnáziumban a fűtést, világítást ingyen adja, az előadók semminemű tiszteletdíjat nem kérnek és nem kapnak. Az élelmezés fejenként és naponként kb. egy pengőbe kerül házikezeiében, de ezt az összeget is meg lehet váltani természetben. A részletek természetesen a helyi körülmények szerint változhatnak. * Mélyen tisztelt hallgatóim! Ügy érezzük, itt vannak a bibliai idők, amelyekben az apák álmait a fiák látásai tökéletesbítik. A kitűnőek iskolájának ez a magunkfajta változata már sokkal inkább megfelel azoknak az elvi követelményeknek, amelyeket egy ilyenfajta intézménnyel szemben támaszthatunk. Az első ilyen elv volt a folytonosság elve. Nos, a legnemesebb történelmi folytonosság épül tovább akkor, amikor a régi református Kollégiumot tesszük meg művelődési körzete gyűjtő és sugárzó központjává. Annakidején a kollégiumi partikulák és a bőséges stipendiumok hajszálcsövein szívódtak fel a Kollégiumba a legmagyarabb réteg legarravalóbb elemei. Helyezzük hát jogába a régi elvet új, időszerű köntösben, tanyai és falusi népünk javának pedagógiai lefölözésével, illetve felszívásával. A másik elv volt az összegyűjtés elve. Szintézisre törekvő korban élünk, s így akkor vagyunk időszerűek, ha erőinket egybeszervezzük. Ha így gimnáziumainkat tehetséges vidéki tanulók otthonával és népfőiskolái tanfolyammal kibővítjük, akkor iskoláink ismét anyaiskolákká lesznek, mint voltak régebben. A Kollégium szárnya alatt nő fel majd szofokráciánk, de ugyanott gazdaértelmiségünk java is. A Kollégium égisze alatt egy folyosón barátkozik egymással a kiváló mérnökjelölt, aki csatornázza majd az Alföldet, és az a művelt gazdaifjú, aki az újításban megérti majd a testvér segítségét, összebarátkozik a pénzügyi szakember és az értelmes adófizető, a jövendő papja és leendő presbitériuma. Hogy mindnyájan egyek legyenek. Egypár mondattal befejezem. Előttünk áll a nagy kérdés : ki vágja bele a fejszét a nagy fába? Az igazgató? A lelkész? Az egyház- kerület? Vagy ezt is engedjük át az államnak? Nem, kedves
