Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Megjegyzések
278 Megjegyzések. képpen sehogy sem tudok egyetérteni a cikkíró azon megjegyzésével, hogy hagyjunk minden tehetséges tanulót az egyetem padjai között, mert van ott tudomány elég! - annál inkább fontosnak tartom gondolata folytatását, t. i. hogy figyelni kell a tehetségesek munkáját, kibontakozását, s őket mindenképpen támogatni keli, illetőleg kellene az arra hivatottaknak. Az egyetem padjai közt — s ebben teljesen osztom cikkíró véleményét — van tudomány elég, de éppen az a baj, hogy ott csak tudomány van, de semmi nevelés. A Kitűnőek Iskolája vezetőréteget akar, s azt kell nevelnie. Márpedig ezt a feladatot az egyetem mai formájában megoldani nem képes. Nevelés, az egyénekkel való törődés, azoknak megismerése útján lehetséges. Hol lehet erről szó ott, ahol egy ember gondjaira száz és száz hallgató van bízva? Vezetőréteg nevelése csakis kollégiumokban, internátusokban lehetséges. Hogy mennyire lehetséges, bizonyítja a ma nálunk még mindig oly kevesek által ismert nagyszerű Eötvös Kollégium. Itt azonban csak tanárokat nevelnek, márpedig a magyar életnek minden téren szüksége volna „Eötvös kollégistákra“. A baj azonban ott van, hogy amikor Kitűnőek Iskolájáról van szó, amelynek egyik megoldási fokozata Eötvös-kollégiumszerű intézmények létesítése volna elképzelésem szerint, ugyanakkor nem történik kellő gondoskodás még az Eötvös-kollégisták megfelelő elhelyezéséről és tehetségüknek legmegfelelőbb helyen történő alkalmazásáról sem. Ezen kérdéssel függ össze a tanári rend nem megfelelő értékelése s megbecsülése is. Ezen megállapításomnál a Pázmány Tudományegyetem rektorának szavaira emlékeztettek. Ö hívta fel a figyelmet arra, hogy Eötvös-kollégisták is más pályára mennek, mert időközben, tanulmányaik folytatása közben szerzett tapasztalataik erre bírják őket. Ugyancsak a Tudományegyetem rektora hívta fel a közvélemény figyelmét a mindinkább múl atkozó tanárhiányra. Szomorú volna, ha a Kitűnőek Iskolája gondolatának megvalósulása esetén a megoldásból fél-megoldás lenne. Különben nézetem szerint addig, míg valaki középiskolai tanulmányait el nem végzi, csakugyan maradjon a többiekkel, de ha kitűnik, akkor tanára irányítsa, s legyen rajta a szeme mindaddig, míg az illető egy másik vezető ellenőrzése alá nem kerül. Aki pedig a Kitűnőek Iskolájának ebbe vagy abba az intézményébe bekerül, az érezze, hogy törődnek vele, továbbra is érezze, hogy rá nehezebb s magasabbrendű feladatok megoldása vár a nemzet életében, érezze, hogy a kitüntetés nagyobb munka-s felelősségvállalást jelent számára. Az önbizalom felkeltése s bizonyos mértékig történő fokozása nem árt, sőt szükséges. Legyen meg azonban ennek az alapja. A felfokozott önbizalom helyes vezetés mellett nagyobb teljesítményekre sarkalja a kiváló, de a középszerű embert is. A Kitűnőek Iskolájának'tagjai legyenek széles látókörű, a jövőbe nézni tudó férfiak, hiszen egy nemzet vezetésére csakis az ilyenek alkalmasak. Hogy pedig legalsóbb fokon hogyan történjék a kiválasztás, az igen egyszerű kérdés, s néhány iskolában már megoldást is nyert. A tanítóknak kell a tehetséges gyermekeket kiválogatniok, s ha az illetők rászorulnak, az állam a megfelelő anyagiakat is rendelkezésükre kell, hogy bocsássa, s így lehetővé tegye a középiskolában való továbbtanulást. A középiskolában a tanárok figyelik tovább az illető kiváló fiúkat, s amikor azok ottani tanulmányaikat befejezik, irányítják őket a hajlamaiknak legmegfelelőbb intézetbe, ahol ismét új vezetőik vennék át az irányítást s a velük való törődést. Nem tudom megérteni, hogy ha csak a tehetséget, rátermettséget figyelik az arra hivatottak, miért kellene a szegényebb néposztályok fiainak a Kitűnőek Iskolájából kiszorulniok! Ha a tehetséges s erősjellemű, jó magyarérzésü gyermekek hóna alá nyúlnak, őket az állam olyan anyagi támogatásban részesíti, hogy anyagi gondoktól mentesen szentelhetik idejüket tanulmányaiknak, miért volna egy ilyen intézmény korszerűtlen, s miért ne felelne meg az új idők követelményeinek?! Igaz, hogy az igazi tehetség előbb-utóbb úgyis kitűnik, s eléri a számára rendeli helyet, állást, de miért ne segítsük elő a kiválóak továbbképzését számukra megfelelő intézményekkel. Nézetem szerint éppen azok és olyanok kerülhetnének inkább a felszínre, akik eddig háttérbe szorultak vagy kellő anyagiak híján, vagy azért, mert nem törődtek velük eleget, s észre sem vették őket.
