Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 277 1. A modern nevelési-oktatási eljárások és a tankönyvek egy részének feldolgozási módszere között ellentét van. 2. Az a magyar történelmi szerep, melyet nemzetünk most vállal az általános kultúra területén, erői újra való megvizsgálását és fokozásukra való törekvését követeli. Ez a vizsgálat kihat a kultúra legapróbb tényezőire is. A tankönyv, ha az iskolai nevelő munka módszerváltozása következtében már nem olyan döntő pedagógiai tényező, mint volt, de mégis tízezer és tízezer középiskolás tanuló számára a nyomtatott betű és az ismereti anyag precíz lefektetésénél fogva nevelői és oknlási hiteles hely. A tanulóink tízezrei mellett a környezet újabb tízezrei számára is az, tehát súlyos nemzeti érdek fűződik korszerű módszerbeli átváltódásá- hoz. Ez a nemzetvédelmi művelet csak művész és kiművelt tankönyvírók útján történhetik meg. Olyan emberek segítségével tehát, akiknek megadatott, hogy a nagyobb távlatokat is áttekinthetik, de a tények belsejébe is mélyebben tudnak betekinteni, mint a mindennapi szürke ember. Ezek művészi téma gyanánt nézik az ismereti anyag egységeit. A tárgyi tényeket, részleteket a lélektani kapcsolat bűvös szálaival fűzik egymáshoz és a gyermek leikéhez. Megéreznek egyébként láthatatlan összefüggéseket és tudatosítják a tanuló előtt. A színes hangulat fátylával borítják be a szürke ismereti anyagrészleteket. Élményesítenek, a munkaanyag szellemi tartalmát vakító fénnyel világítják át olvasójuk előtt. Az érzület kialakítását elősegítik, a belső kapcsolatokat szilárdítják és minden lezártság korlátáit áttörve, a gyermek alkotóerejének szárnyakat adnak a nemzet eszményei felé. Ez látszik az igazi keresett ösvénynek a tegnap tankönyvétől a ma tankönyvéig. Gyönk. Dr. Hamvas Gyula. MEGJEGYZÉSEK Néhány szó a Kitűnőek Iskolájához. A Kitűnőek Iskolája gondolatát bírálja egy alapos s megszívlelendő tanácsokat nyújtó értekezés a Protestáns Tanügyi Szemle multhavi számában. Míg az értekezés első része fölöslegesnek mondja a tervet, addig a második rész akarva, nemakarva okvetlenül szükségesnek tartja a terv megvalósítását — más néven. Legyen szabad az értekezéshez néhány megjegyzést fűznöm. A Kitűnőek Iskolájának gondolata nagyszerű és feltétlenül megvalósítandó. Természetes azonban, hogy itt nem egy iskoláról, egy ,.csodapalotáról“ van szó, hanem arról, amire a cikkíró is rámutatott: különféle téren működő vezetőréteg neveléséről. Hogy ilyen vezetőréteg nevelése milyen fontos, s hozzáteszem: erős magyarérzésű vezetőréteg nevelése, ahhoz bővebb magyarázat nem szükséges, ha az ember csak az utóbbi évek eseményeit figyelemmel kísérte, s magyar szempontból kísérte figyelemmel — ha mást nem is veszünk tekintetbe -— csak a legutóbbi hónapok külpolitikai történetét. Elhibázott gondolat volna, s fel sem tételezem, mert hiszen kivihetetlen is, hogy Zilahy Lajos a Kitűnőek Iskolája gondolatának felvetésekor egy „csodapalota“ létesítéséről álmodott. Ő a Kitűnőek Iskolájának gondolatát átvitt értelemben használja, melynek lényege az arravaló vezetők előteremtése s nevelése. Ami-
