Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Tankönyvírás és élménypedagógia
Dr. Hamvas Gyula: Tankönyvírás és élménypedagógia. 27 ti a tanulót lebíró hatáseszközökkel kell dolgoznia, hogy művészi, erkölcsi, esztétikai hatásértékeket hozzon ki élményesítésével. — A tanulókban színes, lebilincselő és építő lelki változások csak így képzelhetők el. Csak a múTész-tankönyvíró tudja a növendékek elé vinni művészi elemzés útján az anyagban lévő örök etikai és esztétikai értékeket, csak a mzí'nész-tankönyvíró válthat ki lelki szenzációkat, élményeket, mélyíti a gyermek érzelmi életét és kelt fogékonyságot, megértést egy magasabbrendű életigénylés után. A tankönyvnek szerintünk ne csak abban legyen meg a hivatása, hogy kodifikál, hogy szabatosságra int, hogy a szabályokat a legtökéletesebb formulákban adja. Ez a tegnapról-mára áthozott kötelességeiből egy részlet csupán. De — amint látjuk — vannak feladatai tisztán a ma koncepciójában : az iskola lobogó, friss életnyilvánulásait, az élmény- nyújtás új színeiben ragyogtatja meg, és az érdeklődés megnyitott területein új szépségeket ígérő utakra csábítja a gyermeket, aki innen visszatérőben új lelkesedéssel és akarásokkal nyugtázza a tanár előző célkitűzéseit. Ez éltető és örvendetes pozitívum! Ezekből látható, mennyire komoly ügye a nevelés-oktatásnak, hogy ne fogjon az ismereti anyag közléséhez antitalentum, és ne akadályozza meg az arra érdemes pedagógus-művészt, hogy az a tankönyvében átéletéseknekés hangulatképzésnek a mesterévé váljék. A közösség ellen való állásfoglalás lenne, ha laikusokat szabadítanak e drága termékeny akciók közömbösítésére. Egy-egy rosszul sikerült tankönyv ne jelentse csupán az üzleti nyereségek leírását, hanem a felette való napirendretéréskor gondoljunk arra, hogy ez a rossz tankönyv egy jobb tankönyvet akadályozott meg abban, hogy az a teremtő élményei útján kínálkozó meglátások nemzeti, talán sorsfordító indulatok, intuitív ráeszmélések kincses bányája legyen, tehát végeredményében elszegényítette a rossz tankönyv a közösséget. Az időknek megfelelő csak a következő álláspont lehet: A nevelés ezen a területen is szánja el magát, hogy a mindennapi szegényes köntösét leveti, és a művészet csillogó brokátjába és ragyogó selymeibe öltözik. Már most arra a kérdésre, hogy a tankönyvíró közelebbről milyen eszközökkel és milyen akciókkal jusson a nívót jelentő eredményekhez, éppen mert a művész szabadságáról és isteni adományairól van szó — felelni nem óhajtunk. Bizonyos, hogy a nyelv szépségeinek, a stílus választékosságának az anyag művészi elrendezésének, belső szemléltetésének, vizuális megvilágításának sok köze lehet a sikerhez. V. A sablon és korszerűtlenség eltűnik, a ma igényei és a művészet előretörnek. A merev, modoros tankönyv alkonyához értünk, a nemzetibb színeződés, a művészi megértetés sürgetően helyet követel. Tekintsünk kissé vissza. Két ok indít a cselekvésre :
