Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Tankönyvírás és élménypedagógia
Dr. Hamvas Gyula: Tankönyvírás és élmény pedagógia. 27o anyagának. Elkerülhetetlen, hogy fel ne világosítsa a növendéket az ismeretrészlet egyéb összefüggéseiről is, amelyekben ez a kultúra egészével van. De jelezze a szóbanforgó részlet tudományos súlyát, jelentőségét is. A tanuló elméje kutat, összefüggéseket keres, és hogy milyen kedves élményei származhatnak abból, ha a tanár és iskola nevelő munkaeredményeit a tekintetben is összekapcsolhatja a tankönyv felvilágosításaival, azt csak az tudja, aki az ifjúi lelkekkel foglalkozik. Összegezve : az a tankönyvírói eljárás, mely hűen közli az anyaga tudománybeli helyét és kapcsolódásait, a tanuló tiszta világképének kialakulását segíti elő. Ez pedig tekintélyes érték a közösségre és egyénre egyaránt. Hogy részletesen mit jelent, az külön tanulmány kereteit kívánja.4 Ad 4. Ugyancsak a lelki építés egyensúlyához a tiszta világkép kialakításához szükséges, hogy a tankönyvíró a tankönyvébe a felvett ismereti anyagnak a történelem folyamán elért hatásait, kapcsolatait érintőleg kimutassa. Különösen nem szabad mellőznie az anyag és a jelenkor összefüggéseit — ha vannak ilyenek. A tájékozatlanság öl. A közelmúlt magyar életszemlélete sok óhajtott pótlásra utal. A nélkül azonban, hogy a túlterhelés hibájába esnénk, tanácsosnak látszik alaposabban magunk köré nézni. Kívánságunkra vonatkozólag egy-egy idevágó történeti momentum megemlítése, egy-egy író megjegyzése, egy emlékirat, vagy vonatkozó frissebb újságcikk rövid, eleven foglalata élénkséget hozva, már eleget tehet a felvetett gondolatnak. Az ilyen tankönyvi helyek, a nevelői eljárás mindenre gondolni köteles széleskörű művészetének jó segítségére vannak. IV. A tankönyv és a közlési forma művészete. Mindezen gondolatoknak a tankönyv keretein belül való sze” rencsés érzékeltetése nem a legegyszerűbb feladat. És itt következik e dolgozat és mondanivalónk legsúlyosabb szakasza : az ismereti anyag közlésének művészetéről. Állapítsuk meg, hogy a tankönyvíróban az említett képességeken kívül legfőképpen művészi vénának kell lennie. E nélkül nincs jó tankönyv, aminek tanúbizonysága soksok forgalomban lévő, nagy tárgyi hozzáértéssel megírott, de lélektelen munka. A szerző művészi véna nélkül semmiesetre nem tehet eleget azoknak a kötelességeknek, amelyeket a legmodernebb nevelési elgondolás és a hivatalos utasítások a tankönyv szerzője számára mintegy kijelölnek. Mi úgy látjuk, hogy a tankönyv tulajdonképpen egy művészi témát feldolgozó műdarab, amelynek valósággal izzó teljesítménynek kell lennie, hogy a részletek beállításával nagyszerű segítőtársa legyen a művész eszközeivel és módszerével dolgozó iskolának. Lenyűgöző, 4 Dr. Holstein Gyula. A magyar Helyzetrajz tört. fontossága. O. K. T. Közlöny, 1930. 10., 394. I.
