Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 10. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: Kitűnőek iskolája

vitéz Bessenyei Lajos dr. : Kitűnőek iskolája.

2o7

megfelelőleg kellene nevelni ; már pedig az iskola, még ha kitűnőek iskolája is az, mindig inkább tömegmunkát végez, mint egyéni kiképzést. és így éppen a főcél nem lenne megvalósít vaegy ilyen különleges iskola létesítése által sem.

Ellenben tagadhatatlanul vétkes mulasztás nemzetünkkel szemben az a meglévő tény, hogy manapság igen sok tehetséges magyar gyermek, különösen ha az szegény sorban van, megfelelő, kiiskolázás nélkül beleszürkül közéletünk robotos malomtaposásába, holott nekik vezető és irányító helyeket kellene elfoglalniok és betölteniük. Az idei in skolci református gimnáziumi Értesítőjéből (5. lap) veszem a következő adatokat : ,,A magyar tehetségek sorát nem lehet, nem szabad magukra hagyni, mert maguktól csak az élelmesebbek és talán nem a tehetségesebbek fognak előtörni, a gyámoltalanért, a szemérmesért érte kell menni, és gimnáziumon, egyetemen át vinni kell előre, ha igazán tehetséges. A szegény parasztság lakosságunknak 35 százaléka, de gyermekei csak 3 százalék arányban ülnek a gimnázium padjaiban s csak minden 478-ik szegény gyermek kerül gimnáziumba. Pedig tehetség tekintetében nem ez az arány.“ Ezek az elkallódott tehetségek hasonlatosak a bibliai magokhoz, melyek vagy az útfélre, vagy köves helyre, vagy tövisek közé esnek, és így vagy a madarak elkapdossák, vagy a nap melegétől gyökértelenül elszáradnak, vagy a íelnevekedő tövisek megfojtják; pedig mi, árva és kis számú magyarok, vessük csak a mi magjainkat a jó földbe, hogy teremjenek azok száz-, vagy hatvan-, vagy harmincannyit. A világ folyása újabban olyan rohanó áramlással zúdul előre, hogy a megoldásra váró kérdéseket nem lehet halasztgató lassúsággal kezelni, hanem alkalmazkodva a körülöttünk zajló fejlődés üteméhez, a fennálló nehézségekből erélyesen és minél gyorsabban meg kell keresni a legmegfelelőbb kivezető utakat. Nemzetünknek is, mint minden más élni és boldogulni akaró nemzetnek, feltétlenül szüksége van a népek élet-haláliramában a maga kiképzett, lehető legjobban kinevelt középosztályára, mert e nélkül állandó válságok örvényében sodródunk ide és tova, vagy el is pusztulunk végképpen. Középosztályunk szakadatlan felfrissítése és kiiskolázásának színvonalon tartása tehát olyan feladatunk, aminek legsikeresebb elvégzését éppen nemzetünk boldogulása és üdve követeli meg. Középosztályunk fogyásának a pótlását pedig nyilvánvalóan az alsó néprétegekből kell előteremtenünk, alulról felfelé, ahol majd mindenki szegény, mert fordított irányban ez lehetetlen. Tehát a kiváló tehetségek céltudatos felkutatása, kiválogatása és megfelelő kiiskolázása egyenesen nemzeti kötelességünk.

E rendkívül fontos, szinte sorsdöntő feladatnak az eredményes megoldásában református középiskoláinkra meggyőződésem szerint vezető és uralkodó szerep vár. Kálvinista kollégiumainknak évszázadokon keresztül egészen a legutóbbi évtizedekig egyik legszebb, legnemesebb és legnemzetiesebb működése abban csúcsosodott ki, hogy a környékükön, a közeli és távolabbi falvakban lakó egészen szegény nép gyermekeit, akik tehetségükkel erre rászolgáltak, jótéteményekké