Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 9. szám - Dr. Tokaji-Nagy Béla: A földrajzi önképzőkör jelentősége
Dr. Tokaji-Nagy Béla : A földrajzi önképzőkör jelentősége. Tol gesen hozzájárul a honismeret erősítéséhez. Minden kirándulásnak határozott, pontosan körvonalazott célja legyen. A kirándulást elő kell készíteni ; nagyban elősegíti ezt a főváros iskoláinál dr. Bodnár Gyula reáliskolai tanárnak nagy körültekintéssel készített kirándulási tervezetfüzetei, melyet minden tanuló megkap ; az utat térképen kijelöljük, ezt a táblára rajzoljuk, a tanuló földrajzi jegyzeteibe (napló) bevezeti. Ajánlatos kérdéseket feltenni, melyre a kirándulás megtétele után a tanulóknak feleletet kell adni. A megbeszélésnél hangsúlyoznunk kell, hogy az oktatómunka alátámasztására milyen segédeszközökre (térkép, kompassz, távolságbecslésre szolgáló lépés- Számláló, lupe, fényképezőgép, növénygyüjtő stb.) lesz szükségünk. Sok körülményre ne hívjuk fel a figyelmet, de a kitűzött feladatot valóban meg kell oldani. Az egyes kirándulásokat szintétizáljuk, egységes képpé olvasztjuk, így fogja a tanuló környezetét (a szőkébb hont) megismerni és megérteni. Bennünket az önképzőköri munkásságnál a kirándulás feldolgozása, a róla való beszámolás érdekel. A IV—V. osztályú tanulót még elsősorban a topográfiai vonatkozások érdeklik, azt szívesen dolgozza fel, kiegészítve a kirándulások alkalmával szerzett közvetlen élményeivel. A tárgyak térbeli viszonyait, a felszínalakulatokat akkor ismeri meg a tanuló, ha azt plasztikailag (három dimenzióban) is elkészítette, így fog előtte a sík térképen is a földrajzi táj a maga valóságában kibontakozni. A földrajz nagy képzőereje éppen abban áll, hogy foglalkoztatja a képzeletet, s még a közvetlenül nem érzékelhető távoli földterületekről is, a jellegzetes vonások kiemelésével, a valóságos képet tükrözteti vissza (kép, fénykép, film, útleírás), a gyermeket gondolkodni tanítja meg. A magasabb osztályokban fokozatosan kell az okozati összefüggések keresésének útjára térni és fejleszteni azt a képességet, hogy a részletek teljességéből a földrajzilag értékest ki tudják választani. Kezdetben a térképet, mint a tájalakulat legegyszerűbb kifejezőjét értessük meg, később már kultúrföldrajzi (növényvilág, település, közlekedés stb.) térképet készítsenek, s az anyag ilyen irányú feldolgozásánál az egyes jelenségeket mnemotechnikailag (bánya, rét, szántóföld, erdő megfelelő színekkel, út, vasút, telep, a lakosság sűrűség, nyelv, foglalkozás stb. szerint meghatározott jelekkel) is érzékeltessék. A fővárosi tanuló dolgozza fel Budapest földrajzi fekvését, gazdasági és kultúréletét, reámutatva környékével és az ország többi helyeivel való kapcsolatokra. A földrajzi körben egyesek a cserkésztáborban szerzett élményeiket is feldolgozták. Hasonló szempontok vezéreljék az ifjúságot a távolabbi kirándulások feldolgozásánál is. Budapestnek és környékének, a haza többi tájainak kirándulások alapján való feldolgoztatása az önképzőköri munkásság legértékesebb része. Itt említem meg, hogy többen feldolgozták külföldi útjaikat (kerékpáron Itáliába, Németországi utam a Rajnán), melyet alaposan előkészítettek (tervezetek), és tapasztalataikról nemcsak a köri üléseken számoltak be szabadelőadásban, hanem az ,,Ifjúság és Élet“-ben is ismertették. Nagy szeretettel, lelke
