Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Hazai irodalom
*232 Hazai irodaiam népesedést mondják a katasztrófa okának, s e hypotézis támogatására a régmúltból a közelmúltig, Platóntól Malthusig, a híres szociológus anglikán papig, idézik a tekintélyeket. Különösen Malthus elmélete lett ma ismét időszerű. Ő a szaporodás anarchiájábán látta a bajok okait, s feltevését azzal a geometriai tétellel próbálta igazolni, hogy míg a népesség a mértani halad- vány arányában nő, az élelem csak a számtani haladvány arányában gyarapodik. S ebből erre következtet Malthus ,,a népesség túlszaporodásának kísérő tünetei, s egyben akadályai, megtorlással teljes gátjai : a drágaság, éhínség, járvány, tömeghalálozás, bűn és háború“. Ily elmélet szerint a háborút mintegy természeti tüneménynek kellene minősíteni. Malthus geometriai tételben kifejezett állítását „szabatos kísérlet hiányában“ nem cáfolták meg, s így megmaradt a tételben az igazság látszata. A háború ténye s a szaporodás csökkenése is tény és a statisztikusnak, ki nemcsak a számokat nézi, de a számok mögött élő szociális tényeket is, éppen az ilyen látszatigazságok megdöntése az úttörő feladatuk. Schneller Károly kellő értékre szállítja le a Malthus-féle teória következtetéseit, rámutatván, „hogy azóta a népesség — a kivándorlók millióitól megfosztott Európában is •— húszszorosára emelkedett a nélkül, hogy ma rosszabbul élne az átlag. Sőt !. .. a szükségletek száma hatalmasan fokozódott, s az azokat kielégítő emberek köre viszonylag is növekedett, az átlagos színvonal erősen javult ! Tehát íme lebecsülte Malthus a létfenntartási eszközök szaporításának lehetőségeit, a technikát, a termelés tökéletesedését, amely a népszaporodást nyomon kísérte, feltehetőleg éppen e gyarapodás feszítő erejétől is sarkalta.“ Éhség, halál, bűn, háború csakugyan voltak, de a megsokszorosodott embertömeg itt van, tovább él, jobban táplálkozik, s ezek alapján Schneller Károly teljes joggal állapíthatja meg, hogy Malthus míg egyrészt túlbecsülte az emberiség szaporodóképességét, másrészt lebecsülte az emberi találékonyság fejlődését, a termelés fokozatos lehetőségeit a technika és közlekedés haladását stb. A vádlott: a népsűrűség nem bűnös, csupán bűnbak, ezt állítja Schneller Károly, s hivatkozik Anglia, Hollandia, Belgium legsűrűbben lakott területeire, hol a sűrűség ellenére sem tudnak az élet nehézségeiről, vagy az életszínvonal nyomottságáról. Ennek csak egyetlen egyszerű magyarázata lehet: „éppen mert a színvonal magas, és a kereseti lehetőségek száma nagy, azért sok olt az ember“. Ezzel szemben viszont tény az, hogy a népsűrűség érzése mégis zaklató és nyomasztó lehet, az élettér csakugyan megszűkülhet, ennek okát azonban nem a számokban, nem a népesség igazi telítettségében, de az életnehezítő közérzésben kell keresni. S tanulmányának e pontján érzékelteti leginkább Schneller, hogy szakítani kell a szám-fetisizmussal, hogy az igazi tudósnak a statisztikát a kollektív lelkiismeret szolgálatába kell állítani. Hogy a földnek befogadóképessége megfelelő-e, az nemcsak a számoktól függ, mert ezek értéke relatív. Ellenben : 1. Sok függ a birtokmegoszlástól. „Ha valahol igen sok a nagybirtok és kevés a kisbirtok, ott a közepes népsűrűség is nyomasztó lehet, anélkül, hogy numerikusán feltétlenül sokallni lehetne azt.“ 2. Ha valahol igen nagy a bürokrácia, ott a termelőknek a munkából nagyobb százalékot kell leadniok adóra, kevesebb marad üzemforgatásra, s így az élettér kisebb lesz. 3. Az óriási vámtételek is elbarrikádozzák az ország határát. 4. A monopóliumok is csökkentik az ország határát, s ezzel kapcsolatban élesen kritizálja Schneller az Észak-Amerikai Ünióban életbeléptetett bevándorlási tilalmat, mely élettércsökkentő hatását az egész világon éreztette. 5. Megemlékezik az élettér mesterséges elvonásáról, melyre a szomszéd államok mutattak példát, az emberfölösleg érzetét és látszatát keltvén fel a birtokvétel tilalmaival, az iskolaválasztás szabadságának korlátozásával, az ezzel kapcsolatos név- és nemzeti eredetelemzéssel a vállalatok nacionalizálásával. 6. Mindebből következik, hogy az ideálok összeomlása, a pesszimizmus-optimizmus harcának sűrű váltakozása módosíthatja a szubjektív életteret. „Ha nem hiszek abban, hogy érdemes a földi életet megharcolni, és nem bízom abban, hogy utódomnak legalább lesz itt annyi keresnivalója, mint
