Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 8. szám - Dr. Kemény Gábor: Győry Vilmos emlékezete

218

Dr. Kemény Gábor: Gyt'iry Vilmos emlékezete

Egyik mint tölgy, magasra kél,

Es törzse, mint a dárdanyél,

S mint a sisaknak gömbje — rája Ügy borul lengő koronája.

A másik, mint a rózsa, szép,

Midőn a tél elillan ép,

De a tavasz még a berekbe'

Bimbókban rejlik szenderegve.

De majd a földre vész ha száll,

A tölgy merészen ellenáll,

S a nap, ha ád sugárt az égnek,

A rózsa ajki sírban égnek.

Öröm volt éltük hajnala,

S az ifjú tölgy Frithiof vala,

Míg rózsáját a zöld bokornak,

Nevezték bájos Ingeborgnak. .

Vagy gondoljunk a tanyai leányka ábrázolására — Runeberg- nél —, aki lélegzetvisszafojtva várja kedvesét, de kétségbeesik megtudván, hogy az a csatából megfutva mentette meg életét.

„Oh jó anyám, áss sírt nekem ! Oh jaj, miért születtem !

A harcból gyáván megfutott, kit oly híven szerettem.

Rám gondolt és magára — bétölté ajkad szavát :

De megcsaló testvéreit s meg a szülő hazát.“

Felejthetetlen kép, melyet 41 Karácsonyestben kapunk az öreg Pistolról, aki az ünneplő társaságban elbeszeli, milyen kalandja voll a szörnyű ábrázatú kalmukkal, akit előbb ki akart fosztani, de aztán, jobb érzésére hallgatva életadó italt adott neki. És a hála nem maradt el. Pistol később golyózáporba került, már várta a halálos csapást :

„Ámde csodálatos ! ím a lovas nem vág, de leugrik

Méniről és szava állapodást rendel csapatának.

Ő a nyakamba borul és sír és könnyje özönnel

Ömlik alá a setét, a látni is iszonyú arcról.

Kit kell látnom ? Ez a sebesült kalmük, kinek egykor

Kínjai közt üdülést nyújtott kezem és segedelmet.“

Olyan nép lelkülete tükröződik ebben, amelyik hinni tud,s olyan költő adhatja ezt így vissza, akinek az élő hit az osztályrésze.

' S a hit és szeretet egész életművének összekötő kapcsa. Elbeszélései, imái, lírai és vallásos versei mind ezt tükrözik. 1869-ben Egy