Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 8. szám - Dr. Kemény Gábor: Győry Vilmos emlékezete

Dr. Kemény Gábor: Győry Vilmos emlékezete

219

igaz polgár élete c. történeti elbeszélésében megírja Franklin Benjamin életét szépen, lebilincselem és a szó művész értelmében tanulságosan. Nem is titkolja, hogy építeni akar könyvével, de ez a tanító szándék mégsem teszi őt unalmassá, sablonossá. Történeti hűséggel nő előttünk nagyra egy olyan férfiú alakja, aki a legszegényebb szülőktől származva éles esze, szorgalma, becsületessége, szigorú önbírálata által emelkedik naggyá. Az értelmi és erkölcsi tökéletesség egymást egészítik ki Franklin alakjában, s a múlt század hetvenes éveiben az abszolutizmus alkonyán valódi áldás és nemzetépítő munka volt ilyen irányú könyvek írása. S ebben a reális tárgyú elbeszélésében épúgy, mint színdarabjaiban is egészen a szív embere volt Győry Vilmos. Élet-írás-papi funkció-családi gondoskodás el- választhatlanok a lelkében eleven áramként izzó .szeretettől. Családi, társadalmi, irodalmi gondjai mellett felolvas, szaval, valósággal üldözi őt a szeretet, senki kérése elől kitérni nem tud. Valósággal elég a munkában és szeretetben.

Ám a feleségnek, gyermekeknek, barátoknak hamarosan észre kell venniök, hogy a költő életerői megcsökkennek, s ő maga is megsejti ezt, mikor Marienbadba megy pihenni és az őszi ború eszébe juttatja az emberi elmúlást :

„Őszi tájnak hervadó virágál;

Hordozom körül tekintetem,

Sárguló rét elhaló virágán,

Zajtalan lehulló levelen.

Szerte, messze bárhová tekintsek Rétre, lombra nincs jelírva más,

Bármi szépek voltak mind e kincsek,

Sorsuk egy csupán : a hervadás.“

Napról-napra jobban kellett éreznie önmagán is, amit Csokonairól írt :

„De jaj, nehéz áldás e lelki szikra.“ Neki is — gyötörve, boldogítva — végigkíséri életét. Akár gyermekversikéit olvassuk, akár hazafias dalait, akár imáit, beszédeit vagy balladáit, ez a lelki szikra izzítja át minden írását, úgy csillan fel, mint valami égi fény, de nagy emberi melegséggel. Győry Vilmos olyan kornak gyermeke, amelynek a szó legjobb értelmében százados mulasztást kell pótolnia. Győry az elhivatottak gátlást nem ismerő szenvedélyével vesz részt e munkában. Fordításai, elbeszélései, ifjúsági irodalmi alkotásai éppen úgy örökértékűek, mint fennmaradt szónoklatai, mert valamennyit a legmélyebb emberszeretet sugározza át. A cura pastoralis elmélyítését ma sem lehet más úton elérni, mint a Győry mutatta úton, mert ő azt az örök törvényt példázta, hogy építeni csak a szeretet képes.

Ha saját szavaival akarjuk születése százéves évfordulóján Győry Vilmos arcképét megrajzolni, idézzük remekbe készült családi versének, A régi karszéknek néhány strófáját, mely időtlen időkön