Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Bartók Miklós: A szellem fogalma és nevelésének problematikája
202 Bartók Miklós : A szellem fogalma és nevelésének problematikája szükebbre szabott problémaköre viszont nem köti meg külön céljaiban. Ami számára a szellem fogalmából megmaradt, az ezen a fokon annyi, hogy a szellem más, több, tökéletesebb és értékesebb, mint a romlandó anyag. S ha ennél többre vágyik, kérhet útmutatást a másik területről, mint ahogy nem is szabad tőle soha végkép elválnia, szakértelemmel beszélni ellenben a szellemről olyan tág értelemben, mint ahogy tudománnyá való érése előtt tette, nem lehet valódi lényegének feladása nélkül. A szellem fogalmának eme tudományos történelme nem függetlenül, hanem párhuzamosan haladt azzal az értelmezéssel, amely a kollektív tudatban szinte ösztönösen fejlődött, s ugyanúgy szűkült a laikus szemléletben, mint a könyvekben megírt szaktudományokban. Ahogyan ma a szellemről általánosságban gondolkozunk, élesen megkülönböztethető a vallásos értelmezéstől, mert amikor valamilyen szellemi jelenségről vagy produktumról, irodalomról, politikai eszme- áramlatról vagy világnézetről szólunk, mindig tisztes magasságban látjuk témánk fölött a vallás birodalmát, melynek a Kijelentésből vett igazságaival legfeljebb végső konklúzióinkat merjük egybevetni. Ha egy képtárban, színházban vagy társaságban a szellem szóbakerül, másnemű tartalmak töltenek meg bennünket, mint a templom áhítatában, s nyilvánvaló, hogy amott a szellemnek csak egy-két vonása, itt pedig teljes arculata és fénye ragad meg bennünket. Vannak szintétikus elmék, melyek bárminő szellemi csirában az egyetlen és örökkévaló Szellemet képesek megpillantani, de tagadhatatlan, hogy a szónak szűkebb értelme a köztudatban él, s így szellemen általában nem a teológiai értelemben vett szellemet értik. 2. A jelentésszűkülés másik iránya abban áll, hogy amíg az antik látás a szellem fogalmát kiterjesztette az egész világmindenségre, bűvkörébe vonva élőt és élettelent, addig a mai terminológia azon valami tipikusan emberit ért, s minden kérdést, ami ezen kívül esik, átadta a természetfilozófiának, vagy a metafizikának, amely tudományok azóta kerülik ezt a szót minden nem emberi vonatkozásban. A kérdés lassan fejlődött, s századokon át való birkózásban igyekezett a szellem anyaggá, az anyag pedig szellemmé válni. A spiritualizmus és a materializmus meddő ellentétei között mindegyre felmerül valamilyen egyeztetésnek a kísérlete : az animizmus szerint a természeti tárgyakban is szellem lakik, a hylozoismus állította, hogy az anyag is él, a monadologia szerint a világot alkotó monasok mindegyike egyszerre szellem és anyag, az akosmismus minden teremtett létezőt felold az istenségben. A panpsychismus és pantheizmus tömérdek változata küzd az összebékítésért; az azonossági elméletnek modern képviselői is vannak hatalmas rendszerekkel, Spinoza szerint a kiterjedés és a gondolkozás édes testvérek, Schopenhauer csodálatos szemlélete előtt még a naprendszerek is akaratból vannak. Ez a tarka kép ma is bonyolódik, s talán a jövőben is tevődnek hozzá újabb vonások, de amíg ezek elvont spekulációk, addig a szűkebb és konkrét értelem tudományokat fakasztott, vagy a régieket újabb mégis-
