Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Barcs László: A rajz a Részletes Utasításokban
Barcs László : A rajz- a Részletes Utasításokban. 175 fejlesztése, vagyis a festői érzék kiművelése szempontjából ezt egyik legfontosabb tanítási egységnek mondhatjuk. Itt kezd új utakra terelődni a gyermek vonalas ábrázolási ösztöne és tapasztalja, hogy az írónőn kívül az ecset is nagyszerű eszköze a művészi munkának. Üj világ tárul föl előtte, melyben az első lépések bizonytalanságát, félénkségét, fokozatosan átalakítja a siker érzése bátor, örömmel végzett ecsetkezeléssé. Nagy a nevelő-értéke is, mert elvonja a tanulót a kényelmes, javítgató stílustól és rákényszeríti a fegyelmezett, felelősségteljes munkára. Hogy ez így van, azt a (foltfestési) órák csendje is igazolja. Az új Utasítás ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a „foltfestési feladatok eredménye különböző értékű.... mivel a tanulók esetleg különféle érzékelő típusukhoz tartoznak“. A felfogás és a kivitelezés tekintetében valóban észrevehetők bizonyos különbségek. Azonban tapasztalatom azt mutatja, hogy módszeres irányítás mellett, lépésről- lépésre haladó, jól megválasztott ábratípusokkal nagyon szép átlag és kitűnő egyéni eredményeket érhetünk el. Tónuspapír és temperafesték használata élénkítheti ezt a feladatcsoportot, melynél a tanulók érdeklődése biztosítja a sikert. Sőt itt találkozhatunk a gyermeki felfogás legőszintébb eredetiségével, mert a javítgatás kizárásával, az első ösztönös meglátás vagy elképzelés ölthet formát. Ez a kivitelezési mód ad alkalmat a látottak közvetlen festői visszaadására. A tananyag felépítéséhez és elvégzéséhez rendelkezésünkre áll: a magyar népművészet formakincse, a növény és állatvilág, egyszerű emberi alakábrázolás, sőt foltelemekből alakítható tájképek is. Természetesen ez utóbbiakra a III—IV. és a felső osztályokban kerülhetne sor. Reméljük, hogy a jövő meghozza a rajz óraszámainak emelkedését, s akkor ezt a feladatcsoportot teljes értékében kifejleszthetjük és alkalmazhatjuk a többi osztályban is. „Végül a foltfestés igen alkalmas a színérzék művelésére“, jegyzi meg a Részletes Utasítás. Itt térjünk ki a festékek nevének, anyagszerű tulajdonságainak és használati módjának ismertetésére. Összehasonlíthatjuk a festékek színét egyes tárgyak, vagy anyagok színfogalmával, pl. az okker sárgát a homok, cinóbervöröset a pipacs színével stb. Az ilyen színösszekapcsolás ugyanis, mely a paletta egy festéke és valamely tárgy színképe között jön létre, a színkeresés- és utánzás felé az első lépést jelenti. A színérzék fejlesztését sok eszközzel elősegíthetjük. Pl. Szinyei: „Pipacsos rét“ c. képének bemutatásával, melynél a cinóbervörösnek, zöldnek, ultramarinnak a szerepét ismertetjük, sőt ezzel már esztétikai nevelést is nyújtunk a tanulóknak. Nem lehet eléggé hibáztatni azt az eljárást, ha tanár a színek kiterjesztett használata helyett csupán egy-kettőt (indiai vörös, szépia, semleges szürke stb.) .vezet be, mert a festékek ismertetésének itt van a helye. A másik döntő ok a gyermek színszeretete. Erről lenevelni a tanulót bűn, de pedagógiai hiba is, hiszen ez még nem jelent tarkaság-szeretetet. E pazar világ a gyermek képzeletének és érzéseinek egyik alkotó eleme. A félelmetest feketének, sötétnek látja,
