Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Barcs László: A rajz a Részletes Utasításokban
176 Barcs László : A rajz a Részletes Utasításokban. a jót, a szépet színesnek. Ne akarjuk tehát a gyermek meseszerű képzeletét a jó öregek kiegyensúlyozott szürkéibe fullasztani. Ez különben meddő kísérletezés volna, mert a tanuló ezt úgysem fogja szépnek tartani. Azért haladjunk velük egyirányban, nem pedig ellenük. Ha mi vezetjük őket, úgyis eljutnak oda, ahová érkezniük kell — a fejlődés természetes útján — a színek nemes, harmonikus, lehiggadt világához. De ezt csakis ennek a-b-c-jével lehet elkezdeni, nem pedig a fogalmazásával. Azért a színek ismertetését, használatát tervszerűen vezessük végig tanmenetünkön. így érthetik meg és élvezhetik a tanulók, népművészetünk meseszerü szépségét, de csakis így juthatnak el a nagy mesterművek egyéni színvilágának átéléséhez is. A síkformák óraszáma jelenleg az I—IV. osztályig fokozatos csökkenést mutat. A leánygimnáziumnál változást alig látunk. A síkformák feldolgozási anyagában a magyar népművészeti díszítőelemek, néprajzi és használati lapos tárgyak, majd „stilizált állatképek“ alkalmazhatók. Itt nyílik legjobb alkalom hazánk vidékenként különböző népművészetének (Buzsák, Kalotaszeg, Sárköz, stb.) tervszerű és maradéktalan feldolgozására. Ezen elemek és tárgyi képek jellegzetes forma, szín- és díszítő szerepének, majd szerkezeti érdekességeinek alapos ismertetése után érik meg ez a feladatcsoport tervezési anyagként való felhasználásra. A síkformák rajzoltatásánál a Részletes Utasítás „a jellemző foltból fokozatosan a részletek felé haladó, a vázlatból rétegesen fejlesztő eljárás álláspontján van“. E módszer a leghelyesebb, nemcsak azért, mert megegyezik az általános művészi rajzolás elveivel, hanem mert olyan tudatos rajzolási módra nevel, melyet más feladat- csoportnál is eredményesen használhat a tanuló. De e mellett gondoskodik az átlagtól elütő képzettípusúakról is, akik egyéni (összerakó, felépítő) módszerrel oldhatják meg feladatukat. „Ilyenkor a tanár a típusnak megfelelő útmutatást, irányítást ad.“ A rajzok méreteire tájékoztatása a következő : „Körülbelül 10 cm. nagyságú rajzokkal kezdhetjük, de a nagyobb formák rajzai se lépjék túl a 20—25 cm.-es legnagyobb kiterjedést.“ E fölvilágosító sorokat azonban hiányosnak tartom. Ugyanis ha beszélünk az ábrák nagyságáról, akkor ennek fokozatában bizonyos sorrendre van szükség, hogy megtaláljuk a zökkenő nélküli áthajlást a vonalírásból a síkformába, ebből viszont a díszítő tervezésbe. A nagyméretű ábrázolás biztosítja leginkább az imitativ rajzolás elsajátítását. Azonban a díszítő tervezéshez közelebb érve, szükségesnek tartom a fokozatosan kisebbedő méretben való gyakorlást, mert ennél a feladatcsoportnál a nagy elemek nem használhatók. Itt összekötő feladatként rögtönző rajzolást végezhetünk, példát adva az ábrák csokorba kötéséhez is. Ilyen előkészítés után a síkformák feldolgozását, már csak egy lépés választja el a díszítő tervezéstől. A gazdag, formákban változatos anyag nagy lehetőségeket biztosít e feladatoknál a különböző technikák elsajátítására. A fehér
