Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Dr. Kiss Árpád: A "vezetők" nevelése és kiválasztása
Dr. Kiss Ar púd : A ,,vezetők“ nevelése és kiválasztása. 169 egyetlen nagy cél kell, hogy lebegjen minden nevelés előtt. De őszintének kell lenni, és meg kell mutatni a területgyarapodással járó nagy nehézségeket is. Az új nemzedéknek tisztában kell lenni azzal, milyen óriási feladatot vállal a területi gyarapodással, a számban, nemzeti öntudatban megnövekedett, magyarellenes szellemben nevelt nemzetiségek visszafogadásával. Olyan tények ezek, amiket ötletszerűen vettem ki: annak példájául hoztam fel, hogy nem elég becsületes, gerinces embereket vezetővé nevelni, ami magában véve sem könnyű feladat. Föltétlenül ki kell alakítani bennük azoknak a céloknak és lehetőségeknek tudását, amik állampolgári jövőjük kísérői. Csak ezeknek biztos ismerete teszi őket megbízhatókká olyan időkben, olyan körülmények között, mikor gonosztévők, nagyképű szószátyárok, fanatikusok vagy jóhiszemű álmodozók ki akarják téríteni a mindenkor kézenfekvő valóságok útjáról. Ezeknek rendszeres tárgyalásában látom a nevelés igazi történetiségét : a jelen tudatos szemlélete, mely a múlt minden ható tényezőjét magában hordja, biztosítja a nemzet fejlődésének állandóságát, a jelenben való cselekvés gyorsaságát, egyben lehetővé teszi, hogy a múltat értékelve, saját korunkban élve, annak ajándékait élvezve, tekintetünket a jövőre irányítva járjunk. A vezető egyénné és állampolgárrá való nevelés nem fejeződhetik be a nélkül, hogy az emberré alakulás előtt egységes világképet ne kapna az ifjú. A szakműveltség megkezdése előtt, utolsó középiskolai éveiben kell erre módot találni. Ma sem az egyes tárgyak, sem a felsőfokú vallásoktatás, sem a filozófia középiskolában tanított anyaga nem alkalmasak arra, hogy bepillantást engedjenek az életbe, hogy megmutassák, vagy legalább sejtessék annak belső és külső összefüggéseit, törvényszerűségeit, hogy a tanuló tudatosan tegyen különbséget a lét és érték birodalmának egésze és részei között, hogy a szép, igaz, jó lényegéből valamit megragadjon, és ezzel az élménnyel emelkedjék önmaga fölé, a fizikai világ már végtelen távlataiból egy téren és időn túli másik világ másféle végtelensége felé. Egy tizennyolc éves ifjú szellemi fejlettsége, tapasztalat- és élményszegénysége miatt a megadható világkép nem lenne teljes, sok része inkább megérzett lenne, mint megértett, de mégis egység lenne, amit később kiegészíteni, gyúrni lehetne, aminek egész jellege módosulhatna is később ennek vagy annak a résznek megvilágosodása által. A mostani tanuló sok benyomásból, sokirányú szaknevelés eredményéből kezdetlegesen összetákolt, szervesen össze nem függő valamit visz magával, amit élettel megtölteni talán soha néni fog, de nem is akar, mert csak részeket lát, az egészet egységes világnézetté összefogni nem tudja, mert a részek összetartozását nem látja. Ezért elengedhetetlen művelt vezetőosztály nevelésénél a filozófia tanításának komolyan és célszerűen megoldott újjáalakítása. 3. Ilyen előzmények vezetnek át a harmadik felvetett kérdéshez : kik és milyen alapon végezzék a vezetők ennyire bonyolult és sokirányú nevelésen és oktatáson felépülő kiválasztását?
