Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Dr. Kiss Árpád: A "vezetők" nevelése és kiválasztása
168 Dr. Kiss Árpád. : A ,,vezetők“ nevelése és kiválasztása. maradt népek — visszahatásképpen — szintén tisztázták szempontjaikat, sokat megtartottak abból, ami volt, vettek is át szinte észrevétlenül a sikerült kísérletekből, az ifjúság előtt azonban itt is tisztán áll a nemzet hivatásának, közeli és távoli célkitűzéseinek képe. Abban, amit az Ált. Utasítások hazafias, állampolgári és szociális nevelésnek neveznek, a legnagyobb hiányt ott látom, hogy túlságosan általános és ködbevesző a nemzeti és a nemzetben az egyéni hivatás taglalása. A történelem által adott nagy tanulságok megadják egy nemzet fejlődésének állandó irányvonalát, de nem mindig alkalmasak arra, hogy azok alapján gyors ítéletet alkossnuk valamiről, legfőbbképpen azért, mert az összefüggésekbe való belelátás nem mindig egyszerű. Megvan tehát a hosszabb-rövidebb időre szóló, az adott viszonyokat figyelembevevő célkitűzésekbe való belehelyez- kedés fontossága is. A jövendő vezetőnek tudnia kell, hogy a rendelkezésre álló erővel, a megadott helyzetben a nemzet meddig tudhat és akarhat elmenni, milyen történelmi kereteket tart meg, és ezeket a kereteket milyen tartalommal óhajtja kitölteni. Az ilyen módon jelenre való nevelést politikai nevelésnek lehetne nevezni, mert az, aki vezet, politikai tanácsadó is, akinek példáját a kevésbbé műveltek követik. Én örömmel maradok meg a nemzet- nevelés mellett, ennek egyik ága lenne az öntudatos magyar állampolgárrá való nevelés. Egész világos képet kell kapni a középiskolát elhagyó egyénnek az állam és polgára viszonyáról. Kiegyensúlyozott körülmények között az államiság célja nem lehet más, mint kialakítani az egyén és közösség olyan magától értetődő kapcsolatát, amely szerint az egyén a közösségért, a közösség pedig az egyénért van. Ilyen egyensúly tudatában kizárt dolog az egyén részéről a közösség rovására való boldogulás hajszolása, de a közösség, mondjuk állam- vezetés részéről is képtelenség lenne nemzedékek életének és nyugalmának feláldozása az utána következőkért, a következőké az azok után jövőkért s i. t. Így ugyanis a megfeszített munkának haszonélvezője nincs, a nemzet felgyújtott energiáit pedig könnyelműen lehet elfecsérelni kétes értékű és kimenetelű hatalmi célok megvalósítása érdekében. Másik dolog az ország felépítésénél^:, belső eltolódásainak, megoldandó kérdéseinek határozott és tiszta feltárása. Az evolúciós fejlődés feladatokat ró a következő nemzedékekre is, mert egy századok alatt hibásan kiépült rendszert óriási károk nélkül csak lassan lehet jóvá tenni. Harmadik : A magyar élet alapja ma is, később is a magyar falu, a magyar vidék. Ezt éppen eleget hangsúlyozzák. Miközben azonban a falukutatás, a nép, mondjuk, elméleti kultusza, bizonyos nagyvárosi falu felé való vágyódás minden jelét az unalomig tárják elénk, miközben divatos magyar szobák telnek meg egyszerű falusi házak hasznos és csinos eszközeivel, minden érték, minden vezető önző rettegéssel húzódik meg a nagyvárosi kényelemben, elképzelhetetlen büntetésnek tartva a vidéki életet, megalázónak a faluban a faluért végzett munkát, az elsüllyedést, ahogy mondani szokták. Ennek természetes eredménye volt a rosszul vezetett falu, az elmaradt, elhanyagolt vidék. Az oda kivetődő idealista lélek pedig valóban elszenvedte az elsüllyedés minden veszedelmét, mert szép munkájához társat nem talált. Ilyen és sok más hasonló belső kérdés mellett a nemzetnek a többi nemzethez való viszonyáról is általános és biztos képet kell adni. Ismerni kell a minket körülvevő népek velünk egyező és velünk mindig ütköző életirányát, azt az értéket, amit országunk minden túlzás nélkül a maga helyén jelent. Az ezeréves haza területének visszaszerzése, mint a nemzethez méltó
