Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi lapszemle. 159 hajtani a közgyűlések alkalmával a helyi természetrajzi gyűjtemény alapos, szakszerűen vezetett és ezért csakis így tanulságos megtekintését. Ami különben szépen, szerényen mindenkor meghúzódott a közgyűlés programmpont jai között. De hányszor volt ez, eddigelé, csak amolyan futó, udvariassági látogatás, amit semmiféle tanulságos megbeszélés nem is követhetett. Még inkább fontos azonban a közgyűlésekkel kapcsolatos természetrajzi kirándulások kérdése. Nem azokra a szórakoztató, kedélyes, testet-lelket üdítő kirándulásokra gondolok tehát, amelyeket rendesen a közgyűlések végére tesz az elnökség és a helyi rendezőbizottság, és amelyeken kiki tetszése szerint résztvehet és elszórakoznatik, ha ugyan nem siet inkább haza, hanem azokra a teljesen szakszerű, valósággal életbevágó fontosságú, hézagpótló kirándulásokra, a legszigorúbb értelemben veti tanulmányi kirándulásokra célzok, melyeket az illető közgyűlési hely környékén legalább is egy egész napot kitöltő programmal rendeznének meg a közgyűlésen résztvevő természetrajz tanárok úgy, hogy az ezeken való részvételnek anyagi feltételeit a fenntartó testületek külön is lehetővé tennék. Ezeknek a kirándulásoknak határozott célkitűzései is lehetnének (pl. az illető hely környékének geológiai viszonyai), amelyeknek tervezését és végrehajtását lehetőleg az éppen érdekelt hely szaktanára vállalhatná magára, de a mellett a más irányú szakérdeklődés is (pl. növénytani, állattani, ásványtani, földrajzi, néprajzi stb.) a kölcsönös kollegiális támogatás mellett kielégülést nyerhetne. Hiszen mindenki mindenkitől tanulhat. Hogy mit jelent ez akár az egyetemet most végzett és elméletekkel (de főként elméletekkel!) túltelített fiatal kollégának, akár az egyetem légköréből régen kikerült és talán évtizedekig magára hagyott természetrajz tanárnak, azt csak az tudja, akinek módjában volt különböző szakképzettségű (botanikus, zoológus, geológus stb.) tanárokkal együtt kirándulásokon résztvenni, mint e sorok írójának a tihanyi biológiai tanfolyamon és pár évvel ezelőtt a Háromszéki Havasokban az EKE által megrendezett, felejthetetlenül szép és tanulságos tanulmányi kiránduláson. így és itt, a természetben, gyakorlatilag, igazán többet tanulhat a tudnivágyó ember egy nap alatt, mint a legjobb könyvekből egy év alatt. Ezeket a kirándulásokat nem pótolhatja semmi. Már csak ezért is már most, a nyáron alakítsuk meg az ORTE természetrajzi szakosztályát, és induljunk el azonnal, a gyakorlati, építő munka mezején. Mezőtúr. Benkő Gyula. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE „Bureau international d’Education“ (Nemzetközi nevelésügyi hivatal) feladatául tűzte, hogy megvédje a nevelés érdekeit. Ez az az erő, mely a háború alatt s azután hivatott az erkölcsi romokat felépíteni. Ezért különösen a hadifogoly diákok és tanárok rendelkezésére áll, azoknak akar segíteni, akik majd a jövő nemzedékre átruházzák a kultúrát és e feladataikra, önképzésükre most felhasználhatják a fogság rájuk kényszerítette tétlenséget. Kanadában vasúti kocsikban berendezett mozgó iskolák működnek olyan vidékeken, hol főként vasúti munkások, favágók, útépítők dolgoznak. Háröm- hat napig áll az iskolavonat egy helyen, s ezt az időt a növendékek legnagyobbrészt az iskolában töltik. Mikor a vonat tovább indul, a gyermekek el vannak látva bőségesen feladatokkal és otthoni tanulnivalókkal, melyekkel el kell készülniük, míg az iskolavonat visszatér. „Education“ (Nevelés) „L’imagination chez les enfants“ (A gyermekek képzelőtehetsége) c. cikke fejtegeti, hogyan kell a gyermeket a megfigyelésre megtanítani, Rosszul figyel meg, képeskönyvet hamar visszaad, mert „mindent látott“. A nevelő segítsen észrevenni részleteket, tanítsa meg látni. Rosszul figyel meg, azért látni vél dolgokat, melyek nincsenek, vagy téveseket mesél
