Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 107 helyzetbe került gyermeket úgy tudja vezetni tanulásában, hogy az nemcsak hogy ki ne merüljön a túlságosan nagy munkában, hanem könnyen és kedvvel végezhesse azt. Már pedig maaz a helyzet, hogy a gimnáziumi tanárnak építenie kell olyan alapra, melyet az elemi iskola nem adott meg. Hogy példát is hozzak fel, az elemi iskola túlságosan nehéznek tartja napjainkban a nyelvtani fogalmak alaposabb tárgyalását, s így szinte lehetetlen helyzet elé van állítva a tanár, aki szeptember első felében már accusativusról kénytelen tanítani, holott tanítványainak általában fogalmuk sincs a tárgyesetről. Ezen aztán úgy igyekszünk segíteni, hogy különösen az első időkben — magyar órát tartunk a latin órákon ; de viszont a latinból elvégzendő anyag mennyisége is szorít bennünket. Vagy például az elemi iskola nem tartja megengedhetőnek napjainkban a helyesírásnak sok gyakorlattal való tökéletesítését, a gimnáziumnak pedig nincs módjában, hogy annak megtanítására teljesen elölről való kezdéssel több időt vegyen el a magyar órák anyagára kitűzött időből. így aztán a tanár is, a diák is két kő között őrlődve kénytelen végül is megalkudni az elérhető— nyilvánvalóan nem elegendő — eredménnyel. Nem csoda aztán, ha ilyen körülmények között néha az elemi iskolából kitűnő eredménnyel érkező gyermek nem tud megbirkózni feladatával, ha csak valami segítő körülmény — rendkívüli szorgalma, otthoni tanítás, vagy elemi iskolai tanítójának előrelátása •— meg nem könnyíti munkáját megfelelő tehetsége mellett. Tapasztaltuk, hogy a tehetségvizsgán jónak mutatkozó gyermek első osztályban — bár láthatólag nagy erőfeszítéssel — meglehetősen szép eredményt ért el, de második osztályban valósággal összeroppant, mert akkorra már annyira felgyülemlett az elmaradottsága által mutatkozó hiány, hogy képtelen volt pótolni. Különösen gyakran előfordul ez olyan gyermekeknél, kiknek nincs módjukban gimnáziumba járókkal érintkezniök gimnáziumi idejük megkezdése előtt, s így minden átmenet nélkül cseppennek bele az eddigi életüktől teljesen elütő környezetbe. Ez vonatkozik a helybeli városi elemi iskolák tanulóira is, annál inkább a faluról bejöttekre, kiknek a városi élet minden vonatkozásban új, s annak csupán észrevevése leköti és elveszi energiájuknak nagyrészét. Egyáltalán nem lehet aztán csodálkoznunk, ha sok gyermek nem állja meg a helyét. Ha aztán még némely esetben tanítójának régimódi, mechanikus tanultatási módszere ragadt rá, akkor éppen kétségbeejtő a helyzet. Mit tehet ilyenkor a tanár? Mert hiszen nem egyenlő mértékben mutatkozik a hátráltató mozzanatok hatása mindegyik tanítványunkon, s nincs is az arányban tehetségükkel sem. Ugyanis szellemi alkatánál fogva némelyik gyermek jobban, másik kevésbbé tudja magát kivonni a sokféle hatás alól, s nem egyenlő mértékben tudják kötelességük teljesítésére irányítani figyelmüket. Tehát nem is lehet csoportokat alakítani elemi iskolák szerint, vagy más szempont figyelembevételével sem. De az is lehetetlen, hogy különbséget tegyünk e tekintetben az osztálytársak közt, mert hiszen ennek jogosultságát az e kategóriákba nem esők nem ismernék el, s ez sok ferdeségre is vezethetne. A helyzet tehát a következő : Az elemi, főként a falusi iskolából a gimnáziumba kerülő, otthoni segítség nélkül tanuló gyermek sokszor nem képes feladatának eleget tenni, mert az elemi iskola túlzsúfoltsága miatt tanítója nem tud megfelelő alapot adni neki, de meg aztán az elemi iskola öncélúnak tartja magát, nem a középiskolába előkészítő szervnek, s így nem hajlandó a gimnázium követelményeihez alkalmazkodni. A gimnázium számára előírt anyag viszont nem engedi, hogy az eddig elemi iskolában tanult anyaggal is foglalkozzunk. Ez, valamint az új környezetbe, más városba, épületbe, több felnőtt — tanuló és tanár — közé való jutás, más módszer azt eredményezi, hogy sok gyermek, kinek tehetsége és jószándéka megvan a továbbtanuláshoz, nem képes eredményt elérni. így igen sok továbbképzésre alkalmas s a nemzet szempontjából érdemes gyermek — még ha el is jut a gimnáziumig — nem tud boldogulni, s a tehetségét a köz számára nem tudja kellőleg értékesíteni. E célból tehát igen nagy szükség van ez akadályok eltávolítására, vagyis elsősorban az elemi és középiskola között lévő távolság eltüntetésére. Mivel az elemi iskolát nem lehet a középiskolához alkalmazni — lévén tanulóinak
