Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi lapszemle. 87 ez a nívó nem fog sokat esni. Meg kell szerettetni és ismertetni az igazi szépet a fogékony ifjú lélekkel, s akkor az iskolában kapott benyomások végigkísérik egész életén, irányt szabva ízlésének, művészi felfogásának. Ez tehát a líceumi énektanítás egyik célja : magyar dalt szerető, zeneileg is értelmes egyének nevelése. A másik célja, mint előbb már említettem, előkészítés a tanítóképzőakadémiára s az azzal kapcsolatos kántorképesítésre. Hogy kántorképzésünk nívóját lényegesen emelni kell, azzal mindenki tisztában van. Márpedig az csak úgy lehetséges, ha a líceumokban vetjük meg azt az alapot, melyre később bátran építhetünk. Éppen ezért rendelte el az Egyetemes Konvent a líceumokban is a heti egyórás egyházi éneket. Itt is és a rendes énekórákon is állandóan szem előtt kell tartani "úgy az általános műveltség, mint az akadémiára való előkészület egyik alapvető, fontos kellékét a jó kottaolvasás, azaz hangjegyekről való éneklés elsajátításának készségét. Ez csak a már jól bevált relatív módszerekkel lehetséges, azaz szolmizálva. A szolmizáló eljárásnak eddig egyik nagy fogyatékossága hazánkban az volt, hogy nem voltak nevei a felemelt és leszállított hangokra. Most már ez is kiküszöbölődött. (E. Kodály: Bicinia Hungarica, vagy : Yikár : Y. oszt. Énekvezérkönyvét elemi iskolák számára, hol ez az eljárás bőven van ismertetve s feldolgozva.) Mindent egybevetve, a líceumok énektanításából kell kinőni annak az új, általános zenei műveltségnek, mely hivatva van átformálni a ma még zeneileg műveletlen tömegek zenei ízlését. Nyíregyháza. Vikár Sándor, tanár. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE \ „Yeue Jahrbücher für Antike und deutsche l(ildun<|“ lí. füzetében A. Dahlmann : „Cicero und Matius“ címen értekezik. Levélváltásuk nyomán érdekesen rekonstruálja a barátságról vallott két felfogás különbségét. Cicero — s vele a tősgyökeres római — szemében a barátság kölcsönös officium (= opi-ficium)-on : segítségnyújtáson, szolgálatokon alapszik, melyeknek végcélja a haza : libera res publica érdeke. Matius ezzel szemben a barátságnak — jelen esetben a Julius Caesar szeretreméltó, zseniális, humánus egyénisége iránt feltétlen kultuszát képviseli; az elhúnyt barát iránti humanitás és pietás mindenek fölött áll, ezért veszi át a Caesar emlékére rendezett játékok gondozását, noha Caesart sokan a haza ellenségének tartják. Ciceróban felemelő látnunk a régivágású rómait, ki a libera res publicához hanyatlása idején is egész lélekkel ragaszkodik, míg Matius önzetlen humanitása, mely a közügyekkel szemben tanúsított közönnyel párosul, a hanyatló Róma jelensége. Fr. Egermann : „Das Geschichtswerk des Herodotos. Sein Plan.“ c. értekezése a füzet kiemelkedő darabja. Szerinte a mű főtémája nem a görögök és barbárok ősi ellentéte, hiszen a műnek kb. fele nem sorozható e szempont alá, hanem : a perzsák világuralmi törekvése ; ez az oka a görögökkel vívott küzdelmüknek is. S ez igazi TéXo? : mert itt tört meg az a fennhéjázó törekvés, mely már Európát, az akkor ismert egész földet fenyegette. A VII. könyv 8. és köv. fejezetei a perzsa haditanácsról szólva, nyíltan megmondják, hogy a perzsa jellemben van egy törekvés : sohse megnyugodni, mindig többre vágyni, „hozzászerezni“, népeket leigázni. Ez már vóuo? (törvényerejű szokás) náluk, ennek enged Xerxes is. „Perzsia határai Zeus égi határaival érintkezzenek. Egyetlen földi birodalom legyen : a perzsa. Egész Európa is alattvalónk legyen.“ (VII. 54.) — S miért? Mert ők a legkülönbek az emberek között. A világuralmi törekvés : a perzsák sorsa, az ő „istenük“. Ennek engedni kell : ezért jönnek Xerxes fenyegető álmai.
