Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Külföldi lapszemle
88 Külföldi lapszemle. A kebelében rejlő démonnak senkisem állhat ellen. E démonnak engedve a perzsák minden népet megtámadnak, ha azok okot sem adtak rá. Az iónfelkelés és az európai görögség nyújtotta segély csak ürügy, mely kiváltja a rég készülődő perzsa támadást. — A mű elején adott megokolás, hogy a görögök a hibásak, mert Trója elleni hadjáratukkal ők kezdték meg az ellenségeskedést a Kelettel, kifejezetten perzsa részről felhozott puszta ürügy (ir:Ó9j£irj|jia). Az igazi, benső, lényeges oknak és a külső oknak, kiváltó alkalomnak ez a megkülönböztetése az orvostudományból ered. Herodotost különben is befolyásolja a korabeli görög orvostudomány. Ezt mutatja műve utolsó fejezete is, hol a lakóhelynek a népjellemre gyakorolt hatását fejtegeti. Hogy Herodotos műve befejezett egész, azt az is mutatja, hogy Sestosnak a görögök által való visszafoglalásával végződik : ezzel a perzsák elvesztették európai hídfőjüket. Perikies apja : Xanthippos foglalja el : ezzel is hódol a történetíró Perikies nemzetségének és Athénnek. Perzsia kudarcának erkölcsi okát jól látja H. : a äßpic, mely az elemeket is meg akarja fékezni, vad pusztításra való hajlam, mely az istenek templomait se kíméli; a végső, visszataszító háremtörténetek Xerxes udvarában is a demoralizáció jelei. Hajdan a perzsák keményen éltek, a legyőzötteket hagyták kényelemben élni, — most a görögöké a szegénység és az „areté“, mely „elhárítja a szegénységét és a szolgaságot is“. G. Kleiner : „Zur Rangstellung der pergamenischen Kunst“ c. — gazdag illusztrációkkal ellátott — tanulmányában beható stíluselemzés után arra az eredményre jut, hogy a hellénisztikus szobrászat igazi görög művészet, ám az ión elem vezet benne, mely már előbb is közvetített Kelet és Nyugat között. Az iónoknak megvolt ehhez a mozgékonyságuk és a világnak kitárt szemük. A pergamumi oltár stílusbeli elődei : az archaikus ión művészet és a pheidiasi klasszikus plasztika, mint ezt már Jakob Burckhardt felismerte. Fr. Klose : Altrömische Wertbegriffe (honos u. dignitas) címen érdekesen fejtegeti, hogy a „honos“ nem azonos a német „Ehre“ (becsület) fogalmával. A honos nem állapot, birtok, hanem tevékenység. Kétoldalú fogalom, mint a pietas. Kell hozzá valaki, aki elismerésével megadja : a közvélemény. Az egyén részéről pedig virtus, merita, res gestae. A „honos“ aztán a virtus jutalma. Ha ismételten feléje fordul a közbizalom, a „honos“ végre állandó birtokká válhat a család számára is. De az utódok kötelessége megőrizni és gyarapítani. A római „honos“ tehát csakis a közéletben alakulhat ki, hiszen elismerés nélkül nem lehetséges. Az elismerés nyilvánulhat hivatalokban (ezek neve is : ,,honores“), de diadalmenet engedélyezésében, hálaadó ünnepben, megtisztelő szenátusi határozatban is. A „dignitas“ aztán a végeredmény, ami az ismétlődő ,,honores“-ből összetevődik ; ez már mintegy személyes birtoka az embernek, a tekintély, mit a nyilvánosság előtt élvez. Ám ez is alábbszállhat, ha a további elismerés elmarad. S mivel igazi római számára az élet dignitas nélkül mit sem ér, mégis van benne valami, ami a „becsület“ érzésével rokon. Érdekes, hogy Cicero, midőn a közügyektől élte végén, elkeseredve visszavonult, a „Somnium Scipionis“-ban így szól : „haec caelestia spectato, illa humana contemnito“ (6, 12), és : „neque te sermonibus vulgi dedideris nec in praemiis humanis spem posueris“ (7, 17). Itt már meghasonlott Cicero a római élettel, s a görög filozófia egészen más irányú gondolataiban keresett vigaszt. Végül szép idézetekkel — Bismarck, Fichte stb. — állítja szembe a német benső becsületérzést a francia és latin morális érzéssel, mely a közösség elismerésére van alapítva. A bensőséges becsületérzés, mely csak saját lelkiismeretét ismeri el bírónak, szerinte „északi“ („nordisch“) tulajdonság ; valaha a rómaiak is „északi“ jellegűek voltak, ám a „nyugati“ fajjal való keveredés „eltorzította“ a tetteken nyugvó természetes önérzetet dicsvágy és hiúsággá. De, hogy a mai német becsületérzés is más, mint Fichte és Bismarck-é, azt szerzőnk köv. szavai mutatják : „Becsület alapjában véve nem mást jelent, mint az északi faj-törvénynek megőrzését befelé és kifelé.“
