Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Nagy Miklós: Csendes beszélgetés
<;o Nagy Miklós: Csendes beszélgetés. hogy még a legdemokratikusabb országokban és intézményekben is ez kezd érvényesülni. S ez talán még rosszabb a nyilt diktatúránál, mert nem lehet felelősségre vonni azt a korlátlan hatalommal intézkedőt, aki testületek, bizottságok, közgyűlések leple és védelme alatt irányítja mások életét és gondolkozását. Vájjon református egyházi és iskolai életünkben nem látjuk-e néha ennek a jeleit? Vájjon nálunk érvényesül-e lényeg szerint a sokszor hangoztatott zsinat-presbiteri elv? Vájjon Isten lelke vezérli-e elhatározásainkat, vagy világi tekintetek és egyéni érdekek? Vájjon lehet-e, szabad-e, érdemes-e önálló véleményt hangoztatni, s nem fejlesztettünk-e ki valami ferde, földi tekintélytiszteletet, amely kellemetlenkedő rebellisnek minősít mindenkit, aki nem hajt térdetfejet gondolkozás nélkül a felsőbbség elgondolásai előtt? Bevallhatjuk bizony töredelmesen, hogy mi magunk, tanárok is sokszor vétkezünk önmagunk ellen ebben a vonatkozásban az igazi református lélek mértéke szerint. Igazán nem akarok senkit megbántani, s csak halkan és szelíden próbálok célozni egyes tünetekre, amelyek iskolai életünkben a diktátori szellem érvényesülésének eredményei. Akadnak pl. rendes tanárok, akik szeretnek elnézegetni a helyettes tanárok feje fölött. Az internátusi nevelőtanárokat meg éppen csak egy kicsivel szoktuk kevesebbre értékelni a pedellusnál. Az igazgatói széket is sokszor szeretjük trónusnak érezni magunk alatt, tanártestületi határozataink pedig többnyire nélkülözik a közös meggondolás, a közös felelősség pecsétjét. Erősen kifogásoljuk, hogy az állami intézkedések rólunk nélkülünk határoznak, de mi magunk is beleesünk ugyanebbe a hibába, amikor felsőbb hatóságaink intézkedései előtt sokszor csak formai jellegű a tanári közvélemény megkérdezése. És vájjon a sajátosan tanári jellegű ORTE ügyeinek az intézésében a központi igazgatóság és választmány a tanárság jóváhagyása, beleegyezése alapján szokott eljárni? Persze, hogy van az éremnek másik oldala is ! A megmozdíthatatlan, kényelmes és gyáva tanári tömeg. Amely a maga nagyszerű napraforgó természetével nem tud, nem akar és nem mer véleményt képviselni és hangoztatni. Amely rákényszeríti a felsőbbséget a diktatórikus intézkedésre, mert feleslegessé tesz minden megkérdezést azzal, hogy hódolatteljesen fogadja a rendelkezéseket. A bürokratizmus elhatalmasodásának éppen ebben látom a legveszedelmesebb következményét. Hogy az intézkedő szervek és hatóságok, meg a végrehajtó tanárság között lassan elszakadnak a kapcsolatok és megszűnik köztük a benső, bizalmas érintkezés. Építgetjük a hierarchikus rendszert, s ezzel lassan lebontogatjuk a testvéri közösség evangéliumi épületének a falait. Volna nekem ezzel kapcsolatban egy szelíd indítványom. Rendezzünk a nyáron egyetemes református tanügyi kongresszust. Képzeljük csak el : milyen nagyszerű lenne, ha augusztus folyamán a református tanítók Almádiban, a református tanárok pedig a
