Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Nagy Miklós: Csendes beszélgetés
Nagy Miklós : Csendes beszélgetés. 61 balatonboglári üdülőben összejöhetnének egyházi életünk vezetőivel, és őszinte, bizalmas, alapos és részletes megbeszélésekben tárgyalhatnák meg református iskoláink sok-sok égető problémáját ! Hiszem, hogy két hét alatt olyan eredményt tudnánk elérni, amire csak szép álmainkban merünk gondolni. Természetesen ennek a tanügyi kongresszusnak csak akkor lenne értelme, ha azon ott is lennének mindazok, akik tettekkel tényezők iskolaügyeink intézésében. De ott lennének azok is, akik újságok és folyóiratok hasábjain szoktak zúgolódni református iskolázásunk hibái miatt. És ott lennének fenntartótestületeik költségén a tanártestületek kiküldöttei is. Nem az igazgatók ! Akiknek a kezét és száját sok melléktekintet szokta kötözgetni. Hanem a gondolkozni szerető rendes és helyettes tanárok közül azok, akikről tudja a testület, hogy nem kacsingatnak külső kegyek után, és akik éppen ezért bátran meg is merik mondani mindazt, amit egyházunk és iskoláink jövendője érdekében lelkiismeretük diktál. Milyen szép és milyen termékeny lenne, ha két hosszú hét majdnem minden óráján csak együtt lehetnének egyházi és iskolai életünk elméleti és gyakorlati vezetői ! Ha csak beszélgetnének, ha csak egyik gondolat indukálná a másikat, megismernék egymás intencióit, tisztáznák a félreértéseket, megvitatnák a lehetőségeket, rögzítenék a célokat, a feladatokat, és szétvinnék az eszméket saját iskoláikba, mint a méhek a virágport, — már akkor is felbecsülhetetlenül értékes munkát végeznének. Hát még ha ügyes és hasznos programm szerint céltudatosan és tervszerűen folyna a munka komolyabb része ! Amelynek alapján esetleg írásban is pontosan megformulázott eredményeket lehetne leszűrni ! Hiszen ha a tervszerűség és a teljesség minden igénye nélkül végiggondolunk református pedagógusaink igazán értékes során, és felsoroljuk Ravasz László, Révész Imre, Makkai Sándor, Imre Sándor, Tankó Réla, Mitrovics Gyula, Papp Ferenc, Karácsony Sándor, Bessenyei Lajos, S. Szabó József neveit, és elképzeljük mellettük a katedrális tanárok sok-sok értékes egyéniségét, akkor igazán csak fájó szívvel lehetne lemondani arról a termésről, amit ezeknek az embereknek kéthetes együttléte hozhatna. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy a nagy többség visszautasíthatná a kongresszuson való részvételt, ha megkérdeznők, hogy tartja-e egyházunk életében a középiskolák jövőjét olyan fontosnak, amely megér kéthetes komoly meditálást. Még ha ezt a két hetet a nyári üdülésből, fontos adminisztrációs munkától, vagy más kellemes szórakozásból kellene is elszakítani ! Nekem legalább az az érzésem, hogy egyházi életünknek ma a két legfontosabb kérdése a belmisszió és az iskolaügy. Az iskolaügy szerintem az iskolánkívüli népművelést is jelenti. És iskolaügyi vonatkozásban is van éppen elég súlyos kérdésünk, amelyről beszélgetni szoktunk, de amelyet évek óta nem tudunk dűlőre juttatni. Itt van mindjárt az első és a legfontosabb kérdés: valóban
