Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Megjegyzések
Meg jegyzések. 443 véseiben, akkor bizonyára lesz is eredménye a munkájának. Ha azonban cserben fogja hagyni a tanárság azt az alakulatot, amely csak a tanárság érdekeit akarja képviselni, akkor természetesen nem lesz eredmény. Vegye tudomásul a tanárság, hogy az új szakosztály egyik legfőbb törekvése az akar lenni, hogy a tanárság véleményét necsak meghallgassák, hanem hogy a tanárság közvéleménye valóban közhatározatként emeltessék érvényre. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha az egész tanárság egységesen mellénk áll. Ha pedig ezt el nem érjük, akkor minden gyűlésezés, minden szaklap, minden tanulmány és minden elmefuttatás felesleges, mert akkor mindig rólunk és nélkülünk fognak a határozatok megszületni. A tanárság egyetemén áll, hogy melyiket akarja. Szeghalom. Nagy Miklós. MEGJEGYZÉSEK A líceumi tankönyvekről. Az október végén Budapesten tartott Protestáns Napok előadásai között is megcsendült annak szükségessége, hogy protestáns, közelebb református iskoláink református szellemű tankönyvekkel láttassanak el. Különösen áll ez az ének-zenére, amely tantárgyak érzelmi hatása következtében a református jellegű nevelés terén sokkal nagyobb hatással vannak a növendékekre, mint bármilyen más tantárgy. A protestáns jellegű énektankönyvek szükségességét legjobban érezzük az új iskolatípusban, a líceumokban. Azt hiszem, hogy sok magyar pedagógus lelkében keltett komoly aggodalmat az a kevésbbé megfontoltnak s bölcs előrelátással megtervezettnek legkevésbbé sem nevezhető mód, ahogyan az új iskolatípust, a líceumot életrekeltették. Logikus elgondolás szerint előbb meg kellett volna lenni mindazon lehetőségeknek, adottságoknak, melyeknek birtokában a megnyíló iskolatípus többé-kevésbbé zavartalan módon végezheti a maga munkáját. Tehát elsősorban alaposan átgondolt tanterv, utasítás és tankönyvek kellenek ahhoz, hogy egy iskolatípus eredményes s zökkenőmentes munkát tudjon végezni. Már pedig mindez a minimális követelmény nemhogy a meginduláskor nem volt meg, hanem az elkezdődött második évben sincs meg hiánytalanul. Hogy egy példával illusztráljam a helyzetet, az történik itt, mintha valaki kitalált volna egy új zeneelméletet, egy új skála-fajt, s arra akarná az illető kényszeríteni a szerzőket, s a közönséget, hogy ezután már csak ebben a kitalált hangnemben daloljanak. Nem a kialakult gyakorlatból vonja le a következményt, a már megadott elméleti összefoglalást, hanem egy általa kitalált valamit akar rákényszeríteni a körülötte levőkre. Valahogy itt is így van. Sok minden megfordítva történt a logikus elgondolás és fejlődés ellenkezőjeképpen. Nagy fejetlenség és bizonytalanság van még most is a második évben, pl. a tankönyvek terén. A többi tárgyakról nem is beszélek, csak a magaméról, az ének-zenéről. Az Egyetemes Konvent által kiválasztott s kijelölt egyedül használható énektankönyvről azt hittük, hogy még e tanév elején körülbelül októberre megjelenik, s onnan fogva zavartalanul lehet tanítani a Tanterv és Utasítás szellemében korszerű és a ma színvonalán álló tankönyvből. Mellesleg megjegyzem, hogy a Tanterv és Utasítás is csak az idén jelent meg. Ámde október elején tudtunkra adták könyvkereskedőink, hogy egyelőre legalább is a jövő évig nem jelenik meg líceum számára a beígért énektankönyv. Rendelkezés hiányában csináljon mindenki azt, amit tud, legkézenfekvőbben azt, hogy a régi,
