Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Nagy Miklós: A szociálpolitikai szakosztály megalakulása és működésének megkezdése
Nagy Miklós : A szociálpolitikai szakosztály megalakulása és működése. 441 minthogy ez a szakosztály éppen a tanárság helyzetén próbál javítani. 3. Megkérte az ORTE elnökségét, hogy a fenntartótestületeket kérje fel, hogy a szakosztályi gyűlésekre küldjék ki megbízottaikat, és utaljanak ki számukra útiköltséget és 15 P költségmegtérítést naponként. 4. Megbízta a jegyzőt, hogy a Szemlében tegye közzé a testületek megbízottainak és a póttagoknak a névsorát. 5. Elhatározta, hogy a bajokról és sérelmekről katasztert készít, s ennek a kataszternek a megszerkesztése érdekében kérdőíveket bocsát ki. A kérdőívek összeállításával dr. Hajdú Istvánt bízta meg. 6. Megbízta az elnököt, hogy december végére újabb értekezletet hívjon össze a református rendtartás kérdésének a megbeszélésére. A szakosztály október 30-án délután ismételten összejött a református gimnázium rajztermében, s megbeszélte a tanügyi kamarák megalakításának kérdését. Bevezetésképpen Nagy Miklós szakosztályi elnök ismertette a kamarák jelentőségét és hasznát. Az orvosi kamarák megalakítását becikkelyező 1936 : I. és az ügyvédi kamarákra vonatkozó 1937 : IY. törvénycikkek ismertetése kapcsán rámutatott arra, hogy miért lenne szükséges a tanügyi kamarák megalakítása. Ezektől a kamaráktól várhatnánk az egységes magyar tanítórend kialakítását, amely természetes előfeltétele lenne az egységes magyar köznevelés kialakulásának. Fokoznák a kamarák a tanítóság és tanárság súlyát közoktatási kérdésekben, biztosítanák törvényesen javaslatainak, álláspontjának érvényesülését, s nem utolsó renden őrködnének a tanárság erkölcsi tekintélye fölött, s képviselnék önkormányzati alapon a tanárság erkölcsi és anyagi érdekeit. Bemutatja a szakosztálynak dr. Bernáth István tanár urat, akit sikerült megnyerni a kérdés ismertetésére. Dr. Bernáth István ugyanis már évek óta foglalkozik a tanügyi kamarák megalakításának kérdésével, s ma valószínűleg ő a legelső szakértője a kérdésnek hazánkban. Megköszöni Mester Miklós országgyűlési képviselő úrnak, a képviselőház egyetlen tanártagjának, hogy eljött a szakosztály ülésére, s már előre is kéri, hogy legyen az országházában a tanárság érdekeinek szószólója. Dr. Bernáth István elsősorban azokat az érveket cáfolja meg, amelyek szerint kamarákat csak szabad foglalkozásúak számára lehet alakítani. Hiszen napjainkban az orvosi és mérnöki kamarák tagjainak nagyrésze is közalkalmazott, viszont a tanítóság és a tanárság nagyrésze nem az államtól, hanem másjellegű fenntartótestületektől kapja állását és kenyerét. De ha eddig csak a szigorúan szabad foglalkozásúaknak számíthatók részére lettek volna kamarák, még az sem jelentene semmit, mert a fejlődés útja az önkormányzatok kiépítése, tehát a kamarák megalakítása felé vezet. A nemzeti élet számára is fontos és hasznos lenne, ha a tanárság a maga kamaráiban tudná erőit a mainál is intenzívebben kifejteni, s tudná a maga érdekeit megvédeni. Az érzete, a munkakedve, a tettrekészsége növekednék a tanárságnak a kamarák által. Bejelenti, hogy ezek
