Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról
Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról. 437 már céltudatos és eredményes tanítás el sem képzelhető. Ezt a demonstratiót a latinban sem mellőzhetjük. Többféle lehetősége van ennek, amit majdnem minden tanintézet kivétel nélkül képes megadni. Ilyen a térképek állandó használata, hogy így minden egyes földrajzi fogalom, ami olvasás közben előkerül, azonnal biztosan elhelyezhető és rögzíthető legyen a tanulók tudatában. Hannibál ütközetei, Aeneas bolyongása, Róma égése Nero alatt stb. megfelelő térképek bőséges alkalmazása nélkül legfeljebb csak félértéket képviselnek. Ilyen továbbá az úgynevezett philologiai szertár anyagának gyakori, sőt állandó használata. Sok tanintézetben csak a por lepi ezeket a gyűjteményeket, és kivételes ritkaság számba megy, ha néha-néha egy-egy tárgyat a tanár abból bevisz az órájára megmutatás végett. Pedig a dolog valóban úgy áll, hogy alig van olyan óra, amelyiknek tanítási egységében elő ne fordulna vagy egy kép, vagy egy gipszszobor-másolat, vagy egy hadigép, vagy egy pénzdarab stb., amit éppen azért mulasztás a tanulóknak nem szemléltetni. Több intézetnek vannak diapozitivjai, sőt újabban filmek is szerezhetők be, ezek meg éppenséggel ünneppé avatják az órát a tanulók számára, és a velők kapcsolatosan tárgyalt ismeretek szinte kitörölhetetlenül bevésődnek az emlékezetükbe. Végül felemlítem itt azt is, hogy a tanulók manualitását is pompásan ki lehet használni a latinnal való behatóbb foglalkoztatásra és ekként az egyéni érdeklődés fokozott felébresztésére. A Dent-féle könyv tanításakor több diákom örömmel és szívesen készítette el papír- és faanyagból az ott tárgyalt római major kicsinyített hasonmását, vagy a IV. és V. o.-ban egy-egy hadigépnek (catapulta, aries etc.) famodelljét, amikből talán ma is őriznek még néhány példányt az illető tanintézetek szertáraiban. A ma annyira követelt és szükséges öntevékenységet ilyen és más hasonló módokon igen eredményesen lehet kifejleszteni a latin körében is. Ezen alapelvek megtartása és következetes alkalmazása meggyőződésem szerint eljuttat bennünket latin tanításunkban a tantervi célkitűzés első pontjának elérésére. Hátra van még, hogy beszéljek a másik két pontról : a római életnek és művelődésünk római eredetű elemeinek a megismertetéséről. Ezekkel már csupán néhány mondatban kívánok foglalkozni. Először is bizonyosnak veszem azt, hogy ezt a két követelményt tulajdonképpen az első cél megvalósítása közben már szintén állandóan szolgáljuk, hiszen az olvasmányok tartalmi feldolgozása, ami főleg a felső osztályokban uralkodó helyet foglal el latin tanításunkban, el sem képzelhető e. szempontok kielégítése nélkül. Ez a tartalmi analízis ugyanis mindenesetre kitér az irodalmi, az aesthetikai, az ethikai, a régiségtan!, a történelmi, a világnézeti stb. szempontokra, a szerint, amint arra vagy azokra az olvasmány éppen lehetőséget nyújt. Ebből viszont szükségszerűleg következik, hogy egyfelől módunk van tanulóink értelmében kiépíteni ,,a tájékozottságot a római nép életére, gondolatvilágára és szellemének sajátos alkotásaira vonatkozólag“, másfelől alkalomadtán
