Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról
436 Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról. gyakoribb frázisoknak a megrögzítésére. így lassanként és fokozatosan a növendékek eljutnak oda, hogy a VII. és VIII. o.-ban a régiségtani kérdésre, egy-egy író életrajzára vonatkozó ismereteiket latinul bírják előadni. Ha hibákat ejt akár a tanár, akár a tanuló, az nem olyan jelentőségű baj, ami miatt ezt az eljárást mellőzzük. Idézem itt Fináczy álláspontját e tekintetben : „Nem is kell olyan nagyon kétségbeesnünk, ha a tanár véletlenül egy-egy hibát ejt, vagy nem Cicero nyelvén fejezi ki magát. A fődolog, alkalmat adni a tanulóknak, hogy sok latin szót halljanak és sok latin szót ejtsenek, s ekként jobban beleéljék magukat a latin kifejezésmódba, egy latin mondat értelmének - gyors appercipiálásába.“8 Ide kell sorolni a ,,Juventus“ c. latin nyelvű ifjúsági lap felhasználását is. A tanulókat szép szerével rá kell venni, hogy minél többen járassák ezt a lapot. Minden új szám megjelenésekor aztán ne sajnáljunk egy egész órát eltölteni a lappal, beszéljük meg közösen — sok latin szót, beszédet használva — a fontosabb cikkeket, olvastassunk is fel néhány részletet, a közölt talányokat fejtsük meg egyesült erővel és így tovább, szóval kedvet kell ébreszteni a növendékekben, hogy otthon ők maguk is szívesen olvasgassák a Juventust. A dolgozatok nagy mértékben selejtes volta is jelentékenyen megjavul ilyen tanítási eljárás mellett. Mai napság a feladott írásbeli tételek tárgyköre unalmasan egyforma : vagy a lefordított szöveg mondatainak mesterkélt változtatásokkal deformált recitálása, vagy tengerikígyószerű folytatólagos életrajzai a tárgyalás alatt álló auctoroknak. A tanulók fordításairól pedig nem lehet a legtöbb esetben semmiféle jót sem mondani, ezt felügyelői és főigazgatói működésem alatt számtalanszor volt módom megállapítani. Lelketlenül lemásolják az egyes írókból, amelyiket éppen olvassák, a verejtékezve kilopkodott frázisokat, és szinte szomorúan komikus, mikor pl. egy-egy dagályos költői szólást ráhúznak valami szörnyűén lapos prózai kifejezésre, és ez a cifra rongyokba való öltöztetés is hemzseg a sok és sokféle alaktani és mondattani hibától. Persze, mert nincs egy szemernyi nyelvérzékük sem, ami némi derengő szürkületet is nyújthatna a vaksötétségben bukdácsolóknak. Mily nagy mértékben kitágulhatna egyrészt a dolgozatok anyaga, mennyire nőhetne másrészt kidolgozásbeli értékük, ha tanár és tanuló egyaránt számottevően igényt tarthatna a kifejlesztett nyelvbeli készségre. A magyar múlt politikai és irodalmi története tele van sok-sok írásbeli kidolgozásra alkalmas részlettel, de a mai modern életből is számos mozzanatot felhasználhatunk ugyanezen célra. A diák — ezt tapasztalásból tudom — sokszorozott érdeklődéssel foglalkozik az ilyen témákkal, és ha van némi nyelvkészsége, akkor egész bizonyosan sikerült dolgozatot fog írni. Igen erősen fel kell hívnom végül a figyelmet a szemléltetésre. Az újabb pedagógiai irányzatok mindinkább kiépítik a tanítás munkájában a szemléltetést, annak sokféle fajtáját, mert ezek nélkül ma 8 V. ö. 1-ső jegyzettel.
