Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról
Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról. 427 meg. A kitörő lelkesedés igazolja, hogy helyesen járunk el, s hogy a tagok szeretete méltányolja azt az értékes munkát, melyet mindhárman, békében, háborúban és háború után az egyesület építésének munkájában végeztek. A munka elismerésének és a hálának szellemében nyitom meg egyesületünk rendes évi közgyűlését. Dr. Bánkúti Dezső. A latin tanításáról. A latin nyelv tanításának célja az elmúlt félszázad alatt megjelent és kiadott tantervekben (1899., 1926., 1938. évi tantervek) lényegileg nem változott, inkább bővült, mint szűkült. Az 1899-i tantervben két részre oszlik a kitűzött cél: ,,a) a nyelvtan ismerete alapján a kiszemelt írók megértése és szabatos fordítása ; b) a római nép állami, társadalmi és művelődési viszonyainak ismerete a tárgyalt irodalmi művek alapján“. Az 1926-i tanterv ezt a kettős célkitűzést fontosabb változtatás nélkül átvette; stiláris módosítások ugyan vannak a kifejezésekben, pl. nem elégszik meg a „nyelvtani ismeret“ hangoztatásával, hanem „biztos nyelvtani ismeretet“ követel; de ez a kívánság tulajdonképpen „a se intelligitur“, hiszen egy írót „megérteni és szabatosan fordítani“ csak „biztos“ nyelvtani ismeret alapján lehet. Azonban még egy újabb, harmadik résszel is megtoldotta az eddigi kettős célkitűzést, ami így szól: ,,c) művelődésünk római eredetű elemeinek megértése“. Végre a tavalyi esztendőben kiadott 1938-i tantervben ugyanezen hármas célkitűzés teljes egészében fellelhető, úgyhogy valóban csak némileg másképpen vannak kifejezve ezek a követelmények. Ezen célkitűzést nem kívánom bírálni, elfogadom helyesnek úgy, ahogy van. Ha tanítjuk a latint, akkor ennyit feltétlenül meg lehet és meg kell követelni tanítványainktól, különben mirevaló a nyolcévi fáradságos munka? Kevesebb igénnyel, vagy az egyes célrészek szűkítésével, esetleges elhagyásával, egész latin tanításunk becse rendülne meg, vagy veszne el. Ellenben egészen bizonyos, hogy ezen célokat a mai tanterv által nyújtott heti óraszámmal nemcsak megvalósítani, hanem még erősen megközelíteni sem lehet. Tíz éven keresztül igen sok érettségi vizsgálaton az ország legkülönbözőbb részeiben elnököltem, és saját tapasztalataim alapján állapítottam meg ezt a sajnálatos tényt. £)e hiszen ez természetes is. Míg az 1899-i tantervben a gimnáziumi latin tanítására heti 44 óra van felvéve, addig az 1926-iban a gimnáziumnál 45, a reálgimnáziumnál 41 óra szolgálna erre a célra, noha, amint ezt előzőleg már elmondottam, a célkitűzés egy harmadik feladattal is bővült; végül az 1938-i tanterv heti 34-re csökkentett óraszámmal képzeli ugyanezt a célt megvalósíthatónak. Ezek az adatok magukban véve világosan és egyszeriben megmutatják mindenkinek, aki szakszerűleg í*
