Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 11. szám - Vitéz Szabó Lajos: A földrajz az új tantervben
420 vitéz Szabó Lajos: A földrajz az új tantervben. Az idegen országok 12 óráját a következőképpen osztom el : Olasz-, Német- és Lengyelország................................. 4 óra. Jugoszlávia, Románia.................................... 2 ,, Balkán-félsziget................................................................. 2 „ Nagy-Britannia és Franciaország................................. 2 ,, A világ magyarsága. Rokonnépek................................. 2 ,, Összesen 12 óra. Aki valaha is tanított VII. osztályban földrajzot, tudja, hogy egy-egy országot, de különösen egy-egy nagyhatalmat 1 órában elvégezni (az előkészítés ideje legfeljebb 30 perc) nem lehet. Ez alatt a 30 perc alatt ismertetni a felszíni viszonyokat, az éghajlatot, a gazdasági életet, természeti kincseket, a lakosság különféle megoszlását, a városokat, az ország politikai helyzetét és célkitűzéseit, esetleg gyarmatait, azonkívül felvázolni az országot a táblára, mellérajzolni egy-két szemléltető grafikont, amit a mai tanításnál nagyon helyesen megkövetelnek, aligha lehet. Nem vezethet tehát egyébre, mint kapkodásra és felületes munkára. Nem is szólva arról, hogy kimaradtak a Tantervből olyan nagyhatalmak, mint Oroszország, Japán és az Egyesült Államok, amelyeknek pedig igen jelentős szerepük van a világ s így hazánk politikai életében is. Fentemlített tanulmányomban (Protestáns Tanügyi Szemle, 1938 február) 14 órában véltem megtalálni azt a minimális heti óraszámot, amely mellett földrajztanításunk célját még elérheti. Ma, a tanterv megjelenése után is ezt vallom, és a didaktikai és logikai szempontok az anyag akkor közölt felosztási tervezetét igazolják. A tanterv célkitűzése szép, de az ott jelzett keretek között ennek megvalósítása rendkívüli nehézségekbe ütközik. * Cikkemet annak tudatában írtam, amit a középiskolai tanterv változtatásáról e folyóirat februári és márciusi számában dr. Imre Sándor és Nagy Miklós írtak. Álláspontom nekem is az, hogy nem kell változtatni a már kiadott tanterven, és egyelőre semmikép nem kell egy új tantervet megjelentetni. Ha most egy új tanterv jönne, talán éppen olyan kifogásolható lenne, mint a jelenlegi. Nem a tantervkészítőkben van a hiba, hanem korunk szellemében. Bármerre tekintünk országunkon belül vagy kívül, mindenütt a bizonytalanság, a kísérletezések, a nagy változtatások világát látjuk, régi és új világok csapnak össze, homlokegyenest ellenkezőt hirdető tanokra esküsznek emberek, s egyik eszmeáramlat hívei legszívesebben kiirtanák az ellenkező tanok hirdetőit. Az állandó fegyverkezések lázában s a fejünk felett lebegő pusztító háborútól való rettegésben túlfeszített idegállapotban élnek az emberek. A lázasan dolgozó diplomáciák vegykonyháján országok és nemzetek léte forog kockán. Ez így van kicsiben hazánkban, nagyban hazánkon kívül. Ügy gondolom, hogy ez a bel- és külpolitikai feszültség olyan lelki légkört teremtett, amelynek legjellemzőbb vonásai a nyugtalanság és kapkodás, és
